A bukovinai székelyek bácskai évei

A bukovinai székelyek bácskai évei

A Szabadkai Városi Múzeum legújabb tárlata

Dr. Papp Árpád néprajzkutató-antropológus több éve foglalkozik a bukovinai székelyek II. világháború alatti bácskai történetével. Ez a kicsiny, hányatott sorsú, magyar népcsoport három és fél évet tölthetett itt, a Szabadka, Bajmok és Újvidék közötti térségben. Akkor érkezett, amikor Bácska 1941 áprilisában újra magyar terület lett, 1944 őszén azonban, az újabb impériumváltáskor, amikor Magyarország ismét elveszítette Bácskát, menekülni kényszerült. A múzeumban megtekinthetik a Székely kálvária néven ismert faragott fa domborműveket is. A tizennégy táblakép a székelyek kálváriáját ábrázolja a madéfalvi veszedelemtől a bácskai letelepedésig. Az alkotások az újfényi, a betelepített székelyek által Bácsjózseffalvának nevezett, Szabadka közeli település vasútállomásának várótermét díszítették. Érdemes elmenni, és megnézni a fa domborműveket, mert egyébként egészen a magyarországi Bátaszékig kellene utaznunk, ha látni szeretnék őket. Azért az ottani tájházban őrzik az alkotásokat, mert ebben a Tolna megyei városban élnek a bácsjózseffalviak leszármazottai.

A Székely kálvárián kívül korabeli fotókat, használati tárgyakat, népviseleteket lehet megcsodálni, és elgondolkodni a történelmi viszontagságokon (párhuzamokat vonni). Papp Árpádon, a tárlat kurátorán kívül egy egész csapat dolgozott azon, hogy a kiállítás létrejöjjön, emellett partnerszervezetként a budapesti Néprajzi Múzeum, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum, a bonyhádi Völgységi Múzeum, a budapesti Magyar Nemzeti Levéltár, a Vajdasági Történelmi Levéltár és a Szabadkai Történelmi Levéltár is közreműködött.

A tárlat múlt heti megnyitóján Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikai államtitkára mondott beszédet, részletezve a bukovinai székelyek történelmét, majd a személyes érintettségéről is beszélt, hiszen hetvenhét évvel ezelőtt anyai és apai nagyszülei is Bácskába kerültek, előbbiek Nagyfényen, utóbbiak pedig Moholon éltek, és édesapja is ott született 1942-ben.

— Egy komplex, több évig tartó kutatómunka eredménye ez a kiállítás, projektum, mely a magyar kormány támogatásával jött létre. Folytatása is lesz, egy szaktanácskozás, és más helyszíneken is szeretnénk bemutatni — mondta Hulló István múzeumigazgató.

— A Szabadkai Városi Múzeum vállalkozása tiszteletre méltó és bátor kísérlet, egy traumákkal terhelt társadalmi, történelmi jelenség, az úgynevezett impériumváltás feldolgozása — szögezte le a tárlat szakmai méltatása elején Kemecsi Lajos, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatója. 

A megnyitón megjelent Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács és Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint Miroslava Babić, a szabadkai városi tanács művelődéssel megbízott tagja.

Potápi Árpád János az alkalmat megragadva megköszönte a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács támogatását, melyet a magyarországi országgyűlési választás kapcsán nyújtottak, a külhoni szavazóknak, hogy voksoltak, és külön köszönetet mondott azoknak, akik a Fidesz—KDNP-t választották — Vajdaságból 50 000 voks érkezett a kormánypártokra. 


Tekintse meg az esemény többi képét is, Szalai Attila felvételeit:

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Milliós szeméthegyek
Szabadkai Napló
Egy súlyos könyv
Szabadkai Napló
Facebook

Támogatóink