Robin Williams amerikai színművész rohanó világunk legújabb áldozata, aki úgy döntött, hogy megállítja az időt, és kilép ebből a bizonyos mókuskerékből. Anyagi gondokkal is küszködött, ezért az elmúlt esztendőben minden felkérést elvállalt azért, hogy ki tudja fizetni számláit. Barátai szerint nagyon egyedül érezte magát — annak ellenére, hogy szerető család vette körül —, ami közrejátszhatott depressziójának kiújulásában. Saját bevallása szerint olykor még ő maga sem tudta, hogy mit cselekszik. Ahogyan egy beszélgetésben viccesen fogalmazott, a fejében lévő hangok irányították mozdulatait.

Ismertségének hajnalán, még valamikor a hetvenes évek derekán került kapcsolatba először az alkohollal, valamint a kábítószerrel. Ekkor még megállás nélkül dolgozott, és hogy talpon tudjon maradni, mindenféle serkentő hatású tudatmódosító szert kipróbált, mely a keze ügyébe került. A kilencvenes évekre teljesen tiszta lett, de valahányszor függőségéről kérdezték, viccelődve jegyezte meg, hogy ő egy leszokófélben lévő alkoholista. Amikor annak idején a főiskolai magyartanárnőm megkérdezte, hogy mit szeretnék az élettől, annyit válaszoltam, hogy tíz perc nyugalmat. Bizonyos értelemben Robin Williams is erre vágyhatott, hiszen amint az a rendőrségi jegyzőkönyvből kiderült, ülve akasztotta fel magát. Azt, hogy tragikus tettét már hónapokkal ezelőtt eltervezte-e, vagy netalán hirtelen felindulásból cselekedett, sohasem fogjuk megtudni. Ahogyan azt sem, hogy voltaképpen mi vezetett ehhez a szörnyű értelmetlenséghez.Az elmúlt három évtizedben egyetlen csillag halálhíre sem rázta meg ennyire az álomgyárat. Eddig még soha, egy hírességről sem jelent meg ennyi nekrológ, visszaemlékezés vagy videomontázs. A CNN, a BBC, az MSNBC, a Euro News, az ARD, a Russia Today, illetve az összes neves hírközlő csatorna megszakította műsorát, és beszámolt az esetről. A Time magazin egy különszámmal tisztelgett az előadóművész előtt, az Apple cég pedig egy kommemoratív weboldalt készített a néhai humorista emlékére — ilyesmire Steve Jobs eltávozása óta nem volt példa. A népszerű közösségi oldalakon Hollywood legnagyobb sztárjai mind megosztottak egy-egy történetet, mely Williamshez köti őket, és még a kedvelt éjszakai beszélgetős műsorok házigazdái, David Letterman, Jimmy Fallon, valamint Conan O'Brien is megemlékeztek a színész munkásságáról.

Robin Williams az Egy úr az űrből címszereplőjeként lett ismert. A tévésorozatban mentorával, Jonathan Winters komikussal együtt tűnt fel. Karrierje során olyan képíróóriásokkal dolgozott, mint Christopher Nolan, Chris Columbus, Terry Gilliam, Gus Van Sant, Barry Lavinson, Francis Ford Coppola, Steven Spielberg és mások. A kopottas vásznon pedig olyan, mára klasszikussá vált filmekben számítottak rá, mint a Moszkva a Hudson partján, A halászkirály legendája, a Hook, a Holt költők társasága, az Ébredések, a Jumanji, az Álmatlanság, a Patch Adams, a Kétszáz éves ember, illetve a Good Will Hunting, mely gyöngyszem mellékszereplőjeként még a hőn áhított Oscar-szobrocskát is hazavihette. Könnyed játékát a magyar közönség Mikó István hangján élvezhette, drámai alakításait Tordy Géza szinkronizálta. Egyik feledhetetlen képmeséje, a Jó reggelt, Vietnam! pedig a nemrégen elhunyt Bajor Imre tolmácsolásában került a budapesti mozikba.

Robin Williams mesteri improvizációs képességét szinte minden szerepében megcsillogtatta. Az Aladdin című Disney-mesében a lámpás szellemének kölcsönözte hangját — úgy, hogy csak útmutatást adtak számára, szövegének kétharmadát felvétel közben találta ki. Zsenialitását emellett az is bizonyította, hogy egy közönség előtt rögzített mélyinterjú alkalmával egy, a széksorokban helyet foglaló hölgytől kölcsön kért sállal mókázott percekig — indiai rendezőnőt, zsidó rabbit, elégedetlenkedő séfet és számos más figurát keltve életre. Hihetetlenül művelt volt, és rengeteget olvasott, ami hozzásegítette ahhoz, hogy önálló estjein bármilyen témáról tudjon valami olyat mondani, amitől a nagyérdemű harsány nevetésben tör ki. Tisztelői a humor nagykövetének is nevezték, hiszen a világ számos pontján, ahol nehéz sorban élő embereket látott, ingyen is fellépett. A nevettetést egyfajta magasztos küldetésként élte meg, hiszen komolyabb hangvételű előadásaiban sokszor beszélt a mosoly gyógyító erejéről. A komikum segítségével juttatta felszínre saját démonait, majd miután szembenézett velük, megpróbálta leküzdeni őket. Legjobb barátja maga Superman, azaz Christopher Reeve volt, akivel együtt diplomáztak a neves Juilliard School színművészeti szakán. Majd miután Reeve a lovasbalesete következtében tolószékbe és kórházba került, Williams fizette a munkaképtelen barátja kezelési költségeit.

Érdekesség, hogy Steven Spielberg elhívta Robin Williamset a Schindler listája forgatására, hogy tréfás történeteket mesélve öntsön lelket a stábtagokba. 

Egy amerikai intézet legújabb kutatásának eredményéből kiderül, hogy az Egyesült Államokban a középkorú férfiak és nők egyre nagyobb számban döntenek úgy, hogy önkezükkel vetnek véget életüknek. A tengerentúlon a kétezres évek eleje óta harminc százalékkal nőtt az öngyilkosok száma, a gazdasági világválság bekövetkeztével pedig még az eddiginél is aggasztóbb kép rajzolódott ki. Robin Williams ennek a hullámnak a legújabb „arca”, aki bohócot láthatott, amikor a tükörbe nézett. Ha ugyanis a világ szemével nézhette volna magát, akkor talán még most is élne. 

(Szalai Attila illusztrációja)