A sándoregyháziak modern karácsonya

Tizedik alkalommal fonódott egybe a dél-bánáti magyar gyermekek kacaja, énekbe foglalt imája az ádventi készülődésben. Betlehemesek és karácsonyi szokások elevenedtek fel a József Attila Művelődési Otthon színpadán, felülmúlva a hagyományosan derűlátó helybeli társszervező tisztségéből immár leköszönő vezetőségének legmerészebb elképzeléseit is. A Dél-bánáti Esperesi Hivatal támogatásával az egy évtizede szárnyára bocsátott vándor jellegű találkozó torontálvásárhelyi jubileumán a magyarországi Illyés Közalapítvány, az antalfalvi községi önkormányzat, valamint a torontálvásárhelyi helyi közösség, a Moša Pijade Általános Iskola, a Vitkay Hagyományápoló Társaság, a Pipacs Nőegylet, a Lela péküzlet és a Teleház is magára vállalta a védnökséget, a csaknem félezernyi részvevő megvendégelését.
Fejértelep, Udvarszállás, Sándoregyháza, Temesvajkóc, Hertelendyfalva, Versec, Ürményháza, Székelykeve ifjai és aranyifjai siettek a falu takaros parkján keresztül jelmezbe öltözve, tamburával, síppal, tornyos betlehemmel a Kultúrház ódon, ezúttal a kossavától is védő falai mögé. A salétromtól málló vakolatnak csillámpor parancsolt megálljt egy pillanatra, és mégis, végigtekintve a ,,hazai' fellépők népes táborán is (a huszonhárom műsorszám közül tízben a házigazda csoportjai közül lépett fel valamelyik), csak a reménysugár biztató melegét lehetett észrevenni. Hogy nemhiába (és főleg nem túl későn!) kapta vissza a jobb időket is megélt Művelődési Otthon jogos tulajdonát: az irodahelyiséget és a patinás mozitermet! Mert még van utánpótlás is, tenni akarás is: gyermekben, felnőttben, pedagógusban, műkedvelőben egyaránt! Csak tudnunk és mernünk kell összefogni!
Ez a betlehemi csillag üzenete, amely mindnyájunknak szól.