A legtöbb ember egész életében vár. Valamilyen csodára. Valami szépre. Valami magával ragadó élményre. Valami értékre. Valamire, ami nem hétköznapi. S közben nem veszi észre, mennyi csoda van körülötte. Ilyen például egy épület újjászületése is. Ez történik most Szabadkán. Megszépül a Donát Mór-ház, melyben a Vajdasági Magyar Képző, Kutató és Kulturális Központ kap majd helyet.

Tudja, melyik a Donát Mór-ház? Az a monumentális, szürkeségében is gyönyörű épület a Makszim Gorkij utca 6/a alatt, a horvát konzulátus mellett. Amelyiknek az a hatalmas erkélye van, tekintélyes korinthoszi oszlopokkal, rengeteg ablakkal. És azt tudja, hogy valójában nem is szürke színű? Eredetileg halványbézs lehetett, viszont a rárakódott rengeteg kosz, por, kipufogógáz miatt most már szürkés. És tudja-e, ki volt Donát Mór? A legjelentősebb szabadkai részvénytársaság, az ezer embert foglalkoztató Ferrum Rt. vagon- és mozdonygyár igazgatója.

A Donát Mór-ház (Márton Zoltán felvétele)

A két világháború között épült a háza, melyről a Gradotvorci/Városteremtők című kétkötetes, 2004-ben, illetve 2006-ban megjelent könyvből a következőket is megtudhatjuk (érdemes a teljes művet elolvasni, akár többször is elővenni):

A levéltári nyilvántartásban nem szerepel a tervrajz, így nem tudni a tervező nevét, sem az építés évét. Az épületen jól láthatóak a két háború közötti építészet jellegzetes elemei: a helyiségek elosztásának aszimmetriája, az építkezés első szakaszában alkalmazott díszítés, mely a korábbi stílusirányzatok, különösen az eklektika elemeire támaszkodik, a leegyszerűsített, goromba vonalvezetésű masszív dekoráció, a magas, tagolt manzárdtető, a homlokzatsík tartós, nemes habarccsal történő megmunkálása, a homokszínű homlokzat. A két világháború között az utcában megépült bérházak sorából díszítésével, hatásával mindenképp kimagaslik Donát Mór háza. Monumentalitását még jobban kiemeli, hogy két szerényen megformált épület között áll.

Az elem a tisztítás után (Márton Zoltán felvétele)

Ebben az épületben a felújítás után a Vajdasági Magyar Képző, Kutató és Kulturális Központ nevű intézmény és a Szekeres László Alapítvány kap helyet. A műemlékvédelem alatt álló egykori polgári ház jó ideje üres. Teljes felújítására a magyar kormány 400 millió forintos anyagi támogatásával kerül sor. A Magyar Nemzeti Tanács koordinálásával megvalósuló beruházás során tantermeket, irodákat, könyvtárat, számítógépes szaktantermet alakítanak ki, az alagsorban pedig klubhelyiséget. Inkluzív, fejlesztő szakpedagógia szakirányú továbbképzés, fejlesztő gyógypedagógiai konduktori képzés és mechatronikai mesterképzés folyik majd az épületben, anyaországi intézmények szervezésében.

A restaurátori munkálatokat a főkivitelező Yumol Építőipari Kft. megbízásából a Restauro Művészeti Műhely végzi. Ennek tulajdonosa Biacsi Karolina okleveles kőszobrász, restaurátorművész, műemléki szakmérnök. Az épület elé beszéltük meg a találkozót. Abban bíztam, hogy vele majd bemehetek Donát Mór házába, de kérésemet kénytelen volt visszautasítani, így végül egy közeli hangulatos kávézóban kötöttünk ki, amit nem bántunk meg, mert így egy kicsit visszacsöppentünk az egykori polgári Szabadkára. A kávé finoman illatozott, mi pedig megkezdtük a beszélgetést, melynek során nem csak erről a munkáról kérdeztem Karolinát.

* Hogyan, mikor találkoztál először ezzel az épülettel?

— Már korábban felfigyeltem rá, hiszen majdnem minden épületet alaposan megnézek. Nem tudok csak úgy elsétálni vagy elbiciklizni az utcán. Ez pedig egy nagyon érdekes ház, nem sok korinthoszi oszloppal, medalionokkal díszített épületünk van. Már csak azért is különleges, mert a szecessziós Szabadkán ez éppen nem egy szecessziós ház.

Kontraszt — tisztított és tisztítatlan (Márton Zoltán felvétele)

* Ez nálad nyilván szakmai ártalom, hogy amikor meglátsz egy épületet, rögtön arra gondolsz, hogy ezt meg azt kellene rajta rendbe hozni...

— Így van! Ismerőseim most jártak Lengyelországban, s amikor megmutatták nekem az ott készült képeket, mit mondtam nekik? Jaj, nézd, milyen rossz állapotban van ott az az épület! Nem tudok úgy elmenni egy épület mellett, hogy ha nincs jó állapotban, akkor ne sírjon érte a lelkem.

* Bőven adódik alkalom arra, hogy sírjon a lelked, igaz? Ha végigsétálsz Szabadka utcáin...

— Bőven! Annak viszont nagyon örülök, hogy azt látom, a magyar kormány támogatásával és a Magyar Nemzeti Tanács aktív részvételével az ilyen épületek, nyilván elsősorban a fontosabbak, lassacskán helyre lesznek állítva. A zsinagóga, a Szentháromság-szobor, a Donát Mór-ház, melyen most dolgozunk... Dicséretes és példás mind a Magyar Nemzeti Tanács, mind pedig a főkivitelező Yumol részéről, hogy védett műemlékeken csak olyan szakemberek dolgoznak, akik elhivatottak, s akikre rá lehet bízni egy műemléki homlokzatot. Egyszerűbben fogalmazva: hogy nem egy kőműves- és piktorgárda végzi ezt a nem egyszerű feladatot.

Szilikonos mintavétel (Biacsi Karolina felvétele)

* Egyértelmű tehát, hogy ha műemléki felújítás, akkor Biacsi Karolina?

— Hát kezd az lenni! Lassan bekerülünk a köztudatba. Cégként nem régóta vagyunk jelen Szabadkán, és el kell hogy teljen valamennyi idő, amíg a szakemberek tudomására jut, hogy létezünk, és érdemes bennünket angazsálni. Mi garantáljuk, hogy a helyreállításhoz valóban megfelelő anyagokat használunk, és amit csak lehet, azt megmentünk, illetve a lehető legesztétikusabb állapotba hozunk. Vagyis nem csak jövünk a spaklival, és betömjük a lyukat. Esztétika is van a világon, a műemlékvédelemnek pedig ez ugyanolyan fontos oldala, mint a konzerválás, az anyagában megtartás és a pótlás.

* Térjünk rá konkrétan erre az épületre. Mi a feladatod?

— A csapatunknak az a dolga, hogy eredeti állapotában, lehetőség szerint az annak idején is alkalmazott anyagokhoz minél közelebb kerülve egészítse ki azokat a részeket a homlokzaton, amelyek hiányosak, vagy amelyeket el kell távolítani. Ide tartozik még a teljes körű tisztítás, a hiánypótlás, az új elemek öntése is. Tehát mindent az eredeti állapotába kell visszaállítani.

* Kik dolgoznak a csapatodban?

— Most négyen vagyunk. Mindig nehéz kérdés, hogy ki dolgozzon egy ilyen cégben, műhelyben. Vajdaságban restaurátorok, főleg a köves vagy a gipszes területen, nincsenek. Aki van, az fa-, orgona- vagy festőrestaurátor. Nehéz megtalálni azokat az embereket, akik erre a munkára alkalmasak. Ahhoz viszont, hogy megtartsuk a jó munkaerőt, arra van szükség, hogy folyamatosan kapjunk munkát, ne legyenek hosszú kieséseink, mert így szétszélednek az emberek. Lehet, hogy ez a homlokzatfelújítás meghozza a megoldást, hiszen a csapat most leteheti az asztalra azt, amit le kell tennie.

* Ez a munka az a bizonyos asztalra letevős? Nem a Szentháromság-szobor volt az?

— A Szentháromság is az volt, de a kettő különbözik. A Szentháromság-projektum nagyszabású munka volt, nagyon sokan fel is néznek ránk, hogy Úristen, ezt hogy lehetett megcsinálni, merthogy itt még nem került sor ilyen műemlék-költöztetésre, legalábbis szakszerűen kivitelezettre, és nem is volt ezzel kapcsolatban tapasztalat. De egy 350 négyzetméteres homlokzat helyreállítása nagy magasságban, pótlásokkal és sok-sok emberrel, aki egymás hegyén-hátán dolgozik... Ez már egy másik kategória! De most azt gondolom, itt a lehetőség!