home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A Wall Street farkasa
Brasnyó Zoltán
2014.01.24.
LXIX. évf. 4. szám
A Wall Street farkasa

Az olasz-amerikai rendezőzseni, Martin Scorsese imádja az élettörténeteket, a tündökléses-bukásos sztorikat. Munkásságában már sokadszor veszi elő ezt a témát. A legújabb a Wall Street Farkasa, amelyben újra a rendező pártfogoltja, múzsája, kabalája és eszköze, Leonardo DiCaprio alakítja a címszerepet.

Kokain, prostik, alkohol, féktelen bulizás, óriási gazdagság, zseniális zene, lüktető, rohanó történetvezetés, egyetlen unalmas pillanat nélkül. A végén pedig az elkerülhetetlen bukás, amely már a majdnem háromórás film elején nyilvánvalóvá válik. Legfőképpen pedig akkor, ha tudjuk, hogy Jordan Belfort története nem fikció. A tanúk, a rendőrök, illetve a színészek által megformált valós személyek szerint az elbeszélt események egytől egyig igazak. Ha pedig tényleg így van, akkor csak annyit mondhatunk három óra tömény száguldás és képorgia után, hogy atyaisten. De kezdjük az elején.

Scorsese egy trilógiát zár le a Wall Street farkasával, amelynek központi eleme, közös nevezője, visszatérő motívuma a bűnözés, a vérrel, fegyverrel, zsarolással szerzett vagyon. Valamint az a világ, amely elsősorban az ő filmjeinek köszönhetően mára már legalább annyira romantikus, mint a vadnyugat westernhősei. A Nagymenők és a Casino olasz gengszterei után a Wall Street farkasa már az új generáció bűnözőiről szól — a fehérgalléros, elsőre legálisnak tűnő vállalkozások, befektetések, tőzsdei ügyletek világáról és nagymenőiről. A háttérben zajló játékokról, manipulációkról és mindarról, amihez mi, gazdaságtanhoz és pénzügyhöz vajmi keveset konyító „balekok” csak nagy vonalakban, vagy egyáltalán nem értünk. Jordan Belfort, a film főhőse ma már gazdasági szemináriumokkal, motivációs előadásokkal roadshow-zik, mindkét könyve bestsellerlistára került, és ahogy mondani szokás, még mindig nem kopott meg a beszélőkéje. Mert az általa a kilencvenes években űzött szakmában a beszéd, de leginkább a süket duma volt a siker kulcsa. Mivel is foglalkozott Belfort? Miután letette a brókervizsgát, a Wall Streeten kezdett dolgozni tőzsdeügynökként, 1987-ben azonban bedőlt a tőzsde, és az utcára került. Egyfilléres papírokkal kereskedő cégben kapott munkát, ahol a jutalék 50 százalékos volt, mert senki sem hitte, hogy lesz valaki, aki az értéktelen papírokat nagy mennyiségben képes lesz eladni. Belfort azonban tehetségének köszönhetően úgy megszedte magát, hogy ‘89-ben új céget alapított, Stratton Oakmont néven. A cégében forgalmazott részvények szinte semmit sem értek ahhoz képest, amennyiért cimboráival eladták őket. Mesterségesen felpumpálták az árat, hazudozva és kamuzva a befektetőknek. Amikor már elegen vettek ezekből a papírokból, és felment az áruk, a brókercég gyorsan megszabadult a saját tulajdonában levő részvényektől, elértéktelenítve ezzel a többi papírt. Közel hat év alatt százmillió dollárnál is többet kaszáltak több mint 1500 károsultról. Belfort az összecsalt pénz nagy részét sportkocsikra, prostikra, ipari mennyiségű kábítószerre, jachtra és helikopterre költötte.

A kereken háromórás filmben Di-Caprio olyan, mint egy elszabadult elektromos kábel. 2007 óta készült a szerepre, és ez minden egyes mozdulatán tetten érhető. Egy pillanatra sem tudjuk levenni a szemünket a félszeg fiatalemberről, aki rövidesen a legkiválóbb és legszenvedélyesebb szónokként tart motivációs beszédeket kollégáinak, akik szinte félistenként tekintenek rá. A pénz dől, hősünk gyorsan elválik addigi feleségétől, hogy elvegyen egy szőke modellt, majd a drogok és pénzköltés mámorától megrészegülve költ, költ és költ, tesz meg bármit, amit csak szeretne. Összetöri Lamborghinijét, elsüllyeszti luxusjachtját, százdollárossal gyújtja meg a szivarját. A bukás azonban elkerülhetetlen. Az FBI is felfigyel rá, és egy hatéves nyomozás után lekapcsolják minden munkatársával együtt. Együttműködik a hatóságokkal, és a húszéves börtönbüntetés helyett 22 hónapot tölt egy üdülőtelephez hasonlítható börtönben. Ezért cserébe feladja a kollégáit, és könyvet ír, amely először nem igazán fogy, majd lassacskán ebből is szép kis summára tesz szert. Különösen akkor, amikor maga jelenti be, hogy a megfilmesítési jogokat eladta Scorsesenek.

A film egyetlen pillanata sem vontatott, a 180 percet alig egy órának érezzük. Ennyire jó. DiCaprio mára már teljesen komolyan vehető, kiforrott színész, aki generációjának egyik legnagyobbika. Ezt a Golden Globe-díj is bizonyítja, amelyet a gálán kapott meg a legjobb film-, vígjáték és musical kategória legjobb férfiszínészeként. Naná, hogy a Wall Street farkasáért.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..