A topolyai községhez tartozó Pacsér a térség egyik legrégibb települése, a krónikák 600 évvel ezelőtt említik először.
Több évszázados történelme alatt több elnevezése is volt a falunak: ezek közül is az első a Pacher, mellyel 1409-ben találkozunk, csak valamivel később kapta a Pachyr, majd végül a Pacsér nevet. 1462-ben Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozza a környező falvakkal együtt, majd a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedik. A XVIII. században telepítették újra, lakosai a mostani Magyarország területéről, Kisújszállásról érkeztek. A XIX. században fontos vasúti csomópontnak számított, ekkor indult meg a fejlődése is. Iparosműhelyei külföldre is szállítottak, malomja volt, két szódavízgyára, két szövetkezete, amelyek tejfelvásárlással foglalkoztak, alkoholgyára, amely Budapestre és Bécsbe is szállított.
A második világégés után először egy téglagyár épült ki a faluban, majd egy kelmefestő üzem, hordógyár, seprűgyár, építővállalat 400 munkással, földműves-szövetkezet és terményfeldolgozó. A településen volt még egy benzinkút és több iparosműhely: pékek, borbélyok, fodrászok, hentesek, asztalosok, kovácsok, papucsosok, szabók ténykedtek bennük. Azután jöttek a 80-as, 90-es évek, amikor az üzemek, gyárak lassan tönkrementek, az iparosműhelyek becsuktak, s a lakosság száma a felére csökkent. A munkanélküliség miatt sokan a városba költöztek, illetve - jóval többen - külföldre vándoroltak a jobb megélhetés reményében. A 2002-es népszámlálási adatok tanúsága szerint a 2948 lakosból 1766-en magyarnak, 864-en szerbnek, 68-an bunyevácnak, 55-en jugoszlávnak, 45-en horvátnak, 29-en cigánynak vallják magukat.
Élnek a pályázati lehetőségekkel
Mgr. Szombathy Zoltán, a pacséri helyi közösség elnöke szakértelmével, fiatalos lendületével immár hét éve azon munkálkodik, hogy visszanyerjen valamit régi dicsőségéből a falu. A vezetőség minden adódó lehetőséget megragad terveinek a megvalósítására, élnek a pályázati lehetőségekkel, és szabad teret adnak a vállalkozóknak. A munkahelyteremtés az elsődleges céljaik közé tartozik. A falusi turizmus megoldás lehet a munkanélküliségre, de megfelelő infrastruktúrát kell kiépíteni hozzá, és a turistáknak programokat biztosítani. A falu központját pályázati pénzekből újították fel, néhány évvel ezelőtt pedig az ADF - Amerikai Fejlesztési Alap programjába is bekerült a település. Az alap támogatásával sikerült renoválniuk a helyi általános iskolát, a nyugdíjasotthont, valamint általa rendszeresen szerveznek téli előadásokat a mezőgazdasági termelőknek. A vállalkozók Pacsérra csalogatása érdekében a mezőgazdasági minisztériumnál nyert pályázati pénzekből vállalkozói inkubátorházat létesítettek.
- Úvidéken, Nagybecskereken, Szabadkán nyíltak már inkubátorházak, s mi úgy gondoltuk, hogy ezek a létesítmények nem lehetnek csupán a városok kiváltságai, sőt úgy érezzük, hogy a kisebb településeknek még nagyobb szükségük van az ilyen segítségformára, ahol néhány kezdő vállalkozó megteremtheti az alapot, az induláshoz szükséges körülményeket és feltételeket. Négy üzlethelyiséget alakítottunk ki, egy cukrászda és 3 üzlet kapott helyet. Emellett egy ifjúsági és vállalkozói klubot is kialakítottunk, ahol számítógépek állnak a fiatalok és a vállalkozni vágyók rendelkezésére - mondja Szombathy.
A vállalkozói inkubátorház közelében egy kun jelképet állítottak fel, a kétméteres kőszobrot Kisújszállás, Pacsér magyarországi testvértelepülése ajándékozta.
Néhány évvel ezelőtt a Tartományi Nagyberuházási Alapnál pályáztak egy romos állapotban levő egykori étterem megvásárlására. Az épületben regionális oktatási központot hoznak majd létre. Teljesen felújították, és hamarosan elkezdődhet benne a munka. Elsősorban falusi turizmus témájára tartanak majd képzéseket.
- Az oktatási központban kialakítottunk hat négyágyas szobát. Úgy tervezzük, hogy elsősorban felnőtteknek tartunk kongresszusi hétvégéket.
Tájháza még nincs a falunak, de már készül. Két épületet szerzett meg a helyi közösség, az egyikben egy eredeti kovácsműhelyt is berendeznek, a létesítményt Mesterségek házának nevezték el.
A faluban évek óta sikeresen működik a futballcsapat. Érdekes, hogy már ovis korukban elkezdenek itt focizni a gyerekek. A helyi közösség tervei közt szerepel a lelátó megépítése, valamint tavaszra egy edzőtermet is ki szeretnének alakítani a sportolók részére. A falunak saját tévécsatornája is van, a Pacséri Tv már 2 éve működik, s természetesen elsősorban helyi jellegű műsorokat sugároz. Az adás Bácskossuthfalván is fogható. A valamikori ifjúsági otthon mellett vásároltak meg egy épületet, ahová majd átköltöztetik a kibővített tévéstúdiót.
A pacséri Önkéntes Tűzoltótestület is aktív, az idén ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját.
Régi-új épületben
Végel János, a Pacséri Művelődési Egyesület titkára, már 33 éve tölti be ezt a tisztséget.
- 1975-ben alakult meg a művelődési egyesület, előtte már volt a falunak citerazenekara, amatőr festői, szavalói és színjátszó csoportja is. Majd elkezdtek szaporodni a szakcsoportok, és úgy gondoltuk, hogy önállósítjuk magunkat, hiszen előtte az ifjúsági szervezet részeként működtünk. Abban az időben egy csoportban táncoltak a magyarok és a szerbek, mára ez megváltozott.
A Pacséri Művelődési Egyesületnek gyermek és felnőtt citerazenekara, vegyes kórusa, férfikórusa, és természetesen tánccsoportja is van, amelyben minden korosztály megfordul.
Pacséron rendezték meg először a vajdasági magyarság egyik legnépesebb népzenei fesztiválját, a Durindót, mégpedig 1977. március 5-én. Végel Jánosnak ebben nagy az érdeme. A titkár elmondta, úgy kezdődött az egész, hogy Horváth László, az Újvidéki Rádió zenei szerkesztője meghívta a pacséri citerazenekart fölvételezésre, majd utána riportot készítettek róluk, akkor hangzott el először a fesztivál megszervezésének az ötlete. 1977-ben az Újvidéki Rádióval közösen szervezték meg a Durindót.
- Hogy miért Durindó? Sokat törtük a fejünket a találkozó nevén, mifelénk az ilyen együtt zenélő falusi összejöveteleket poszetának, máshol cécónak, prélónak, durindónak nevezik. Ez utóbbit választottuk. Sajnos, Pacsér nem rendezett újabb Durindót, anyagilag nem tudnánk vállalni. De bárhol van is, mindig ott vagyunk, csak egyszer hagytuk ki, anyagi gondok miatt. Büszkék vagyunk rá, hogy tőlünk indult útjára a Durindó.
A Pacséri Művelődési Egyesület tagjai az Ifjúsági Otthon épületében próbáltak hosszú időn át, külön termet adtak nekik, majd amikor megalakult a Teleház, elköltöztek, a tejgyár mellett kaptak egy épületet. Ott azonban nem voltak megfelelőek a körülmények, hiszen az egyesületnek mintegy 160 tagja van. A remények szerint újra az Ifjúsági Otthonba költöznek, ahol már a feltételek is megfelelőek lesznek.
Bükköny, fénymag és proteincirok
Újvárosi Zoltán fiatal kora ellenére 10 éve foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A termelők mindennapi gondjaiból okulva nem a hagyományosnak mondható termelést választotta.
- Öregapám gabonafölvásárlással foglalkozott, édesapám pedig a szövetkezetben dolgozott. Az iskola befejezése után mindjárt mezőgazdasággal kezdtem el foglalkozni - mondja.
A nagyapjától örökölt magtár adta lehetőségeket használta ki, s mintegy 50 hektáron apró magvakat, azaz galambeledelt termeszt: kölest, proteincirkot, fénymagot, napraforgót, négyfajta borsót, zabot, bükkönyt. A mindössze 28 éves termelő Belgrádba és Valjevóba hordja az árut.
- Körülbelül öt éve foglalkozom ezzel. Úgy kezdődött, hogy valamelyik évben nem tudtuk átadni a napraforgót, kénytelenek voltunk a magtárban elraktározni, majd néhány sikeres telefonhívás után túladtunk rajta. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom ezzel a termeléssel. Kukoricát és búzát minimális mennyiségben, csak saját részemre termesztek. Ezeknek a haszonnövényeknek az ára nagyon ingadozik, bizonytalan. Az idén jónak mondható a termés, a gond az árával van. 15,50 dinár volt a búza néhány héttel ezelőtt, pillanatnyilag pedig már 13 dinár. A kukoricának még csak nem is lehet tudni az árát, egyes híresztelések szerint 8 dinár lesz. Több gazda az előző évekből okulva kiirtotta a jószágállományát, az idén pedig van ára a húsnak. Sokan nem tudják, mit tegyenek a bizonytalanság miatt. Évről évre rosszabb és rosszabb a helyzet.
Újvárosi Zoltánnak 18 anyakocája van, de mint mondja, a malacokat eladja, amikor elérik a 25 kilót. A családi gazdaságban hárman dolgoznak, testvére Magyarországon próbált szerencsét. A gazdaságban egész évben folyik a munka, hiszen betakarítás után a magokat szárítják, szelektálják, csomagolják, majd a különféle kártevőktől is meg kell őket védeni.
- A gépparkot szeretnénk bővíteni, hiszen jelenleg egy traktorunk és egy kombájnunk van. A kölcsönbe nem merek belemenni, inkább használt gépet vennék - fogalmaz a gazda, majd hozzáteszi, hogy bízik abban, hogy fejlődni tud a gazdasága.
Zoltán igazi lokálpatrióta, hiszen többször is volt alkalma a városba - vagy testvére példáját követve - külföldre költözni. Nem tette, bízik a mezőgazdaság jövőjében, abban, hogy amíg lesznek emberek, akik madarakat tartanak otthon, addig ő is meg tud élni a gazdaságából.