Az év első napjaiban kíváncsian lestük a televízió képernyőjén a Dakarról érkező riportokban a szabadkai Saghmeister Gábort, vajon feltűnik-e a zöld-sárga ruhás motoros valahol a dűnék között, a sivatag homokján. Versenyzőnk jól haladt, a negyedik szakaszon az 59. helyen ért célba, ám az ötödik szakasz 82. kilométerénél, a KTM 450-es egyszerűen leállt, és sehogy sem akart újraindulni. Gábor a verseny kényszerű feladása ellenére sincs elkeseredve, hiszen ez is a Dakar része, s már tervezgeti a jövő évi indulást, hiszen ha Dakar, akkor menni kell!
- A verseny elején nagyon ésszerűen motoroztam, s főként arra ügyeltem, nehogy az első vagy a második napon kiessek a versenyből. Napról napra jobban haladtam, fokozatosan kapaszkodtam felfelé, a negyedik nap pedig már mindent beleadtam, s fel is kerültem az 59. helyre. Ezen a szakaszon minden tökéletes volt: az erőmet optimálisan beosztottam a 400 km-es gyorsaságin, a vizem is éppen elég volt, a motor sem volt túltankolva. A levezető szakaszon azonban 120-130 km-es tempónál a motor egyszerűen leállt, majd hirtelen újra elindult, s mehettem tovább. Újabb 50-60 km megtétele után ugyanez volt a forgatókönyv. Miért történt mindez, nem tudom. Az ötödik napon 185 km-es gyorsasági szerepelt a programban, mivel a szervezők egy nehezebb részt töröltek a szakaszról. Jól mentem, ám egyszer csak a 82. kilométernél a motor ismét leállt. Próbáltam újraindítani, forgott, nem éreztem semmilyen csattogást benne. Két dűne közötti kanyonban haladtunk 10-15 km-t, s itt csak második sebességben, de teljes gázzal kellett menni, másképpen a mély homok miatt elsüllyedt volna a kerékpár. Szétszereltem a motort, levettem a tartályokat, ellenőriztem az üzemanyag-ellátást, megnéztem, van-e szikra a gyertyán, átnéztem az összes biztosítékot. Kontakt volt, az akkumulátor is erősnek bizonyult, a motor forgott, de újraindulni sehogy sem akart. Úgy hiszem, hogy a levegőszűrőn keresztül homok jutott a gépezetbe, ez belülről kimarta a henger falát, a dugattyú lötyögni kezdett benne, s nem volt elég kompresszió az elindításához. Ez az én véleményem, de február végén többet tudunk majd, miután a motor visszatér Európába, és Münchenben átesik egy alapos vizsgálaton. Nagyon szeretném megtudni, hogy mi is történt. Ez a KTM legújabb, legjobb masinája, és egy 30 000 eurós motornak nem lenne szabad megállnia. Remélem, Abu Dhabiban, a Dubai rallyn már újra versenyképes lesz - mondta Saghmeister Gábor, aki háromszor már sikeresen végigment a világ legnehezebb terepversenyén.
* Hogy kerültetek ki a dűnék közül?
- A dűnék között, 100 méteres körzetben hat motor állt meg, kettő teljesen porrá égett, négynél pedig ugyanolyan tünetek jelentkeztek, mint az enyémnél. A motoron kívül az életemre is gondoltam, hiszen elfogyott a vizünk. Mondtam a többieknek, hogy ezzel nem szabad játszani, én már két évvel ezelőtt megtapasztaltam, milyen dehidratálódni, ezért azonnal hívjunk helikoptert. Nem akartam a szabad ég alatt éjszakázni, és amikor megláttam egy helikoptert, felszaladtam a dűne tetejére, és integettem neki. A gépben pont a főszervező, Etienne Lavigne ült, meglátta sárga-zöld ruházatomat és leszálltak mellénk. Én már sokat megtettem a főszervezőnek, Belgrádban bemutattam a Dakar rallyt, és mikor meglátták, hogy rólam van szó, azonnal küldtek egy teherszállító helikoptert, és bevittek bennünket a motorokkal együtt a táborba. Azonnal telefonáltam haza, hogy senki ne nyugtalankodjon, jól vagyok, de a motor nem bírta az iramot. Még aznap elmentünk a 300 km-re fekvő La Riojába, másnap Buenos Airesbe utaztunk, két nap múlva találtunk járatot Európába, és hazajöttünk.
* Többen is azt nyilatkozták, hogy az idei Dakar volt az eddigi legnehezebb.
- Minden évben nehezebbnek érezzük a versenyt. Ez attól is függ, hogy kinek mi a nehéz. Nekem az első évben a dűnék miatt volt nehéz a verseny, velük addig nem találkoztam. Az idén több triál pálya is nehezítette a dolgunkat, gyakran 30 km-en át ugráltunk egyik kőről a másikra. Felütöttem a féktárcsám, leszakítottam a kipufogót, de nem estem le a motorról. Ma már a dűnék nem okoznak gondot nekem. Két éve Abu Dhabiban megismertem őket. A Dakar mint pálya nekem többé nem okoz különösebb gondot. Nem tudnak olyan szintű pályát létrehozni, amin én ne jártam volna, vagy hasonló talajon nem motoroztam volna, és amelyik akadályt ne tudnám leküzdeni. Járhatatlan út számomra a Dakaron nincsen. Ha valahol megakadok, akkor is tudom, hogy pár perc múlva megoldódik a probléma, kitolom a motort a járható útra, és haladok tovább. Ilyen helyzetben sokan összeomlanak, feladják a versenyt, pánikba esnek, helikoptert hívnak és kiszállnak a versenyből, mert nem látnak kiutat. Nem vagyok még ugyan öreg róka a Dakaron, de tudom, miről van szó, és az újoncoknak is tudok tanácsokat adni.
* Az autósoknál Stephane Peterhansel, a motorosoknál Cyril Despres, quadban Alejandro Patronelli, a kamionosoknál pedig Gerard de Rooy nyert. Mennyire számít mindez meglepetésnek?
- Különösebb meglepetés nem történt. Arra lehetett számítani, hogy ha Coma és Despres végigmegy, akkor kettejük közül kerül ki a győztes. Peterhansel, azaz Mister Dakar tizedik alkalommal diadalmaskodott a Dakaron, ő öreg róka, s várható volt, hogy a Minivel győzni fog. Esélyes volt a Hammerral induló Robby Gordon is, de ő nem egy stabil versenyző, Nasser Al-Attiyahnak pedig a Hammernál nem olyan szervizcsapat állt rendelkezésére, mint amilyen a Volkswagennél volt. De Rooyék régóta indulnak a Dakaron, várható volt, hogy Csagin és Kabirov hiányában a Kamaznak nem lesz olyan versenyzője, aki behozná a csapatot az első helyre. Az argentin Patronelli testvérek állandóan a Dakar pályán edzenek, nekik ez hazai pálya volt, és nem meglepetés, hogy az első két helyen ők végeztek.
* Jövőre újra indulsz a Dakaron?
- Hogyha az anyagiak lehetővé teszik, akkor természetesen jövőre is nekivágok. A Dakar az életem, azért edzek egész évben, hogy a Dakaron minél jobban szerepelhessek. Indulok a szerb bajnokságban, a Balkán-kupán, a magyarországi versenyeken, s így edzésben tarthatom magam. A verseny marad Dél-Amerikában, az útvonalat valószínűleg Brazíliával is bővítik. Sajnos, Peruba nem jutottam el, remélem, jövőre sikerülni fog. Márciusban ismertetik az útvonalat, a benevezésre júniusban kerül sor. Motorom van, gumi-szettjeim megmaradtak, a ruházatomra és a tartozékokra nem kell költeni, egyedül a benevezésre és a kísérő dolgokra kell a pénz, a többit talán meg tudjuk oldani.
* A közelmúltban kineveztek a Szerb Motorkrossz-szövetség elnökévé. Milyen terveid vannak?
- Nehéz lesz különösebb újítást végrehajtani. Terveim, ötleteim vannak, de a végrehajtó tanácsnak mindenbe bele kell egyeznie, egyedül nem dönthetek. Szeretném a szerbiai motorkrosszt valamilyen módon visszahozni, fejleszteni. Ez nagyon nehéz lesz, mivel a szülőknek elfogyott a pénzük, a gyerekeket nem képesek támogatni, a Szerb Motorosszövetség pedig nem tud anyagi támogatást szerezni a versenyzőknek. Valószínűleg úgy lesz, ahogy eddig is volt: akinek van pénze, az versenyez, akinek nincs, az sajnos nem. Szponzorokat kell találni, akkor a gyerek több versenyen indulhat, akár külföldön is, és jobban fejlődhet. Utánpótlás van, de a szülőktől és a támogatóktól függ, kiből lesz versenyző. Az edzés havi szinten 2-3 fizetésbe kerül, és sajnos, ezt nem minden szülő tudja támogatni - fejezte be a beszélgetést Saghmeister Gábor, a Dakar-rallyt háromszor teljesítő motorversenyző, a Szerb Motorkrossz-szövetség elnöke.