Ildikó és Gabriella már egészen kicsi koruk óta szerettek kézimunkázni, mindig vonzotta őket a kézművesség. A középiskola kiválasztásánál sem sokat gondolkodtak, varrónőnek tanultak, majd a főiskolát befejezve textilmérnökök lettek. A tanulmányaik elvégzése után sok helyen dolgoztak, de mindig arra vágytak, hogy saját kis műhelyt nyissanak, ahol megvalósíthatják elképzeléseiket, valóra válthatják álmaikat.

— Amikor elterveztük, hogy otthon fogunk dolgozni, kezdetben csak ékszereket készítettünk. Közben saját magunknak varrogattunk ruhát, nadrágot, táskát stb. Egyszer a testvérem megvarrt három táskát, és felvetette az ötletet: mi lenne, ha eladnánk? Megpróbáltunk, és még aznap mindhárom gazdára talált — mesélte az első kezdeményezéseket Gabriella, majd hozzáfűzte: így kezdődött minden.

Azt mondják, ez több mint négy éve történt, és szinte ugyanennyi ideje foglalkoznak intenzívebben a táskák készítésével is. Ennek eredményeként a Prosperitati Alapítvány jóvoltából támogatást nyertek, és három új gépet vásárolhattak a bizniszük sikeresebb folytatásához.

A próbálkozást Ildikó ecsetelte, tavaly májusban adták át ugyanis az üzleti tervüket a pályázatra.

— Az üzleti tervünket jónak tartották, és lehetőséget kaptunk arra, hogy négy hétvégén részt vegyünk egy vállalkozói tanfolyamon Magyarkanizsán. Utána egy összetettebb biznisztervet kellett készítenünk, melyet szintén pozitívan értékeltek. Megkaptuk a támogatást, melyet csak munkagépek beszerzésére lehetett fordítani. Varrógépeket vásároltunk, melyekkel a bőrt lehet varrni, tehát táska és cipő gyártásához szükséges felszerelést vettünk — mesélte Ildikó.

A munkaeszközök karácsonykor érkeztek meg. Nagyon megörültek nekik, és január óta használják őket. Ezek a gépek mást-mást „tudnak”: az egyik cipők varrására alkalmas, persze a táskáknál is alkalmazható, van egy univerzális varrógép, a harmadik viszont csak táskák előállításához használható.

A cipőkészítésbe az idén kívánnak igazán belevágni. Van egy cipészmester, akivel szeretnének együttműködni. Elsőként persze tanulni kívánnak tőle, majd az elsajátított ismereteket felhasználnák a saját tervezésű cipőik készítéséhez. Munkáikat egyelőre a világhálón lehet megtekinteni, emellett a különféle fesztiválokon, kiállításokon is találkozhatnak velük az érdeklődők. Készülődik egy kis szalon is a műhelyük mellett, ahol majd ugyancsak árusítják a munkáikat.

Azt is elmondták, hogy amikor egy-egy táskából elkészül az első példány, a vevők döntik el, hogy a modellnek lesz-e jövője, vagy valami új ötlettel kell előállni. A saját vevőkörüket már némiképp kialakították, főleg fiatalok vásárolják termékeiket. Jóleső érzés számukra, hogy visszatérők is vannak közöttük. Tudnak olyanokról is, akik már jó néhány táskájukat náluk szerezték be. Az eddigi rekord nyolc megvásárolt táska egyetlen személy részéről. A lányok azt is elmondták, hogy kerestek és találtak is egy munkást, de még legalább kettőre van szükségük.

— Olyan sok munkánk volt eddig, hogy raktáron szinte nincs is táskánk. Most viszont egy nagyobb mennyiséget szeretnénk legyártani, hogy a potenciális vevőnek ne kelljen várakoznia. Emellett üzletekkel is együttműködhetnénk, ha volna lerakatunk — mondták.

Gabriella elmesélte, hogy voltak olyan időszakok, amikor nem volt pénzük holmikra, vagy egyszerűen csak túlságosan drágának találták őket, ezért elkezdtek saját maguknak varrni. És idővel már nemcsak maguknak, hanem másoknak is. A cipőkészítésre az adta az ötletet, hogy nem találtak maguknak megfelelő lábbelit. Olyan darabokat szeretnének tervezni, amelyek nekik is és a vevőknek is megfelelnek.

Az ékszerek kapcsán azt mondták, évente egy-két alkalommal készítenek egy nagyobb kollekciót, melyet fesztiválokon, kiállításokon értékesítenek. Érdekességként megemlítették, hogy nem követik a színtrend alakulását, inkább ők maguk diktálják a divatot. Megérzéssel — talán.

Nemrég meghívták őket Szlovéniába, hogy kreatív műhelymunkákat vezessenek. Ezeken a foglalkozásokon a részvevők elsajátíthatták az ékszerkészítés csínját-bínját. A három napig tartó nemzetközi rendezvényt új tapasztalatként élték meg, egyszersmind sok új ismeretséget is szereztek.

Visszakanyarodva a támogatáshoz, azt is elmondták még, hogy már most érzik, legalább harminc százalékkal megnőtt a forgalmuk. Emellett újabb táskamodellekkel is próbálkozhatnak az új gépeken, továbbá az sem mellékes, hogy jobb minőségű áruval jelenhetnek meg a piacon.

Ezen a ponton jutott el a beszélgetésünk oda, hogy a legközelebbi pályázati kiírásra is van már tervük, hiszen nagyon jól ki tudnának használni egy hímzőgépet. Igaz, erre még legalább egy évet kell várniuk, de addig is jó ötleteket, hasznos munkát kívánunk nekik, és azt, hogy mielőbb divatos lábbelik kerüljenek ki a műhelyükből.