90 év után itthon

90 év után itthon

A 100 éves Reök Attila 90 év után hazalátogatott Horgos-Kamarásra, fiával Györggyel, és annak fiával, Miklóssal. A Reök család három generációja 2012. október 20-án számos helybélivel együtt koszorúzó megemlékezésen vett részt: Attila nagyapjának, György dédapjának, Miklós ükapjának, Reök Ivánnak a 1946-ban államosított kamarási majorjuk mellett magányosan álló sírjánál.

Reök Iván Lajos (Bánfalva/Gádoros, 1855. május 25. — Kamaráserdő/Horgos, 1923. február 7.) nemesi családból származik. Iskoláit még Békéscsabán végezte, majd a budapesti Műegyetemen 1875. november 20-án mérnöki oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányait Zürichben folytatta és 1877-ben ott is fejezte be. A szegedi nagyárvíz után a Szegeden meginduló építkezésekkel kapcsolatban Szegedre rendelt Középítészeti Tanácsnak volt a tagja 1884-től 1893-ig. Ott kötött házasságot Kelemen Berta Idával — Kelemen István szegedi ügyvéd lányával —, aki 268 katasztrális hold földet örökölt Kamaráson. Reök Iván 1881-től a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal főnöke Szegeden. 1896-tól a Szeged-Belvárosi Kaszinó tagja. 1899-től királyi főmérnök. 1911-ben Csongrád megye tápéi kerületének országgyűlési képviselője.

Szegeden ő emeltette a hírneves Magyar Ede műépítész által tervezett, szecessziós stílusú családi házukat, a ma Reök-palotaként ismert gyönyörű építményt. A Kamaráserdőn vásárolt 624 katasztrális holdon földbirtokos volt, s Magyar Edével villát építtetett ott. A magyar szecesszió ösztönzésében nyilván szerep jutott unokabátyjának, Munkácsy Mihálynak a hírneves festőművésznek is. Őt többször is fölkereste Párizsban.

Reök Iván érdemeihez tartozik az is, hogy ő építtette meg a Tisza menti gátat Horgosnál Magyarkanizsa felé, ő csapoltatta le az egykori Láda-tavat, s alakíttatta át termőfölddé. Nagy mecénása volt a szegedi, majd a horgosi művelődési életnek. A korabeli szegedi sajtó igen sokszor ad hírt közszerepléséről. Érdemei, tettei magukért beszélnek.

Reök Ivánnak hét gyermeke született, négy fiú és három lány. István (1881—1912) jogot végzett, s 31 évesen Szerencsen egy szerelmi gyilkosság áldozata lett. Így a három felnövő férfi vitte tovább a család nevét. Közülük ketten katonai pályára léptek: Etele (1886—1964) az ezredesi rangig jutott el (az ő fia a ma 100 éves Attila), dr. Reök Iván (1893—1963) pedig a századosi rangig, utána megszerezve az orvosi diplomát, főorvos lett Szabadkán, majd Budapesten. A legfiatalabb fiú dr. Reök Andor (1899—1944) Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen végezte tanulmányait, így édesapja elhunyta után, 1923-tól ő vezette a kamarási birtokot. Horgoson megválasztották a Magyar Közművelődési Egyesület elnökévé, majd 1942. január 24-én Szabadka és Bajmok főispánjának. Őt a történelem Ura a vértanúság ajándékával tüntette ki, egész életében az Istenét és nemzetét szolgálta. Teste ismeretlen helyen nyugszik, neve pedig a horgosi temetőben az 1944-es ártatlan magyar áldozatok emlékművén van bevésve.

1920-ban az új országhatár éppen Reök Iván ingatlanjai közé ékelődött, vagyis a Szegeden maradt, nevét viselő palotája és a kamarási majorja közé. Ezekből az utóbbit választotta otthonának. A család minden vasárnap fiákeren (később „automobil”-on, nekik volt a környéken elsőként autójuk) ment a horgosi római katolikus templomba szentmisére, foglalt helyük volt a főoltár bal szárnya mellett. Aztán látva, hogy a birtoka végképp idegen fennhatóság alá került, és látva a környéken véghezvitt rombolást és pusztítást, olyan bánat ült magyar szívére, hogy megállt dobogni. Kívánságára nem a horgosi temetőben, hanem az anyaország határához közelebb eső majorja melletti Folyó semlyékes partján (lásd: mai Reök-part), az egykor feltárt népvándorlás kori sírok környékén nyugszik, az egykori szép Kamaráserdő tiszti üdülő földjén.

Iván unokája, a 100 évesen hazalátogató Attila, katonai pályán századosi rangig jutott el. Az orosz harctéren 1944 júliusában a harckocsiszázad parancsnokaként biztosította a lovas hadosztály visszavonulását, visszaverve az orosz támadást. De súlyosan megsebesült — elvesztette fél karját. Budapesti otthonában sokszor elmondta, hogy ő megéri még a száz évet, és hazalátogat még a kamaráserdei birtokukra, a nagyapja sírjához. Most kívánsága beteljesült: lerótta kegyeletét, ahogy a számos jó barát és vendég is. A sírhelyet, a horgosiak egykori segítőjének, Reök Ivánnak a nyughelyét olykor gonosz, barbár emberek megrongálják. Ezért hát: nemzettársaink, barátaink, közösen ügyeljünk e nemes szívű embertársunk nyugvóhelyére! Nyugodjon békében!
 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink