130 éve a mesterségek szolgálatában

130 éve a mesterségek szolgálatában

Mesteremberekre mindig is szükség volt és lesz is, hiszen a kisipar ágazatai csak így maradhatnak életben. Ahhoz, hogy valaki ténylegesen elsajátítson egy szakmát, fontos a gyakorlati és az elméleti képzés is.

Az inas „küldetése” egykor az volt, hogy a mesterember mellett megismerje egy-egy szakterület minden csínját-bínját. Ehhez nagyon sok segítséget nyújtott a Topolyán 1888-ban alapított úgynevezett inasiskola. Az 1888/1889-es tanévben 23 diákja volt az intézménynek, és mivel igény mutatkozott az utódok kinevelésére, ez a szám egyre csak nőtt. Az intézmény 1990-től viseli a Sinkovics József Műszaki Középiskola nevet, és ekkortól már a negyedik fokozat is életbe lépett egy-egy szakirány keretében. Keresztúri Hajnalka lassan tizenegy éve tölti be az igazgatói tisztet, ő számolt be lapunknak az intézményen belüli változásokról, illetve a jelenlegi helyzetről:

— 1990-től több szakunk nyílik negyedik fokozaton, ám a hároméves tagozatokat sem mellőzzük, tehát szakmákat is tanítunk. A gépészet területén kezdődött el a technikusok képzése különféle szakirányokban, ezután következett az elektrotechnika negyedik fokozatra emelése, vagyis bevezettük a számítógép-elektrotechnikusi szakot, mely nagyon népszerű, és azért is előnyös, mert megmutatja a diákoknak, hogy a képességeikhez mérten a szoftver vagy a hardver irányába haladjanak-e tovább. Ezzel akár már munkába is állhatnak, és rendkívül jó alaptudást is nyújt az egyetemi vagy a főiskolai tanulmányokhoz. Emellett gépjárműtechnikusokat is képzünk, méghozzá az automechanikusoknak szánt tananyagot kibővítve kínáljuk a diákoknak. Itt lehetőség van arra, hogy megtanuljanak az autódiagnosztikával dolgozni, hiszen jól felszerelt műhelyek és profi műszerek állnak a tanulók rendelkezésére. Az idén a terveink között szerepel, hogy megnyissuk az építészeti szakot, egy tagozatba 15 falfelület-dekoratőrt és 15 keramikust, valamint műkő- és kályhakészítőt várunk. Ez a szak nem a legkeresettebb, ezért előfordul, hogy nem kapunk támogatást a megnyitására, ami ellen én mindig felszólalok, mert a diákjaink díjakkal, kiemelkedő helyezésekkel térnek haza a geodéziai és építészeti középiskolák országos versenyéről. Négy évvel ezelőtt a keramikusunk első helyezést érdemelt ki, a következő esztendőben a falfelület-dekoratőrök második helyezéseket hoztak el, az idén pedig szintén ők nyerték el az országos első, a keramikusunk pedig a második helyet. Véleményem szerint meg kellene becsülni, hogy a gyerekek ezeket a szakokat választják, és az előkelő helyezések azt bizonyítják, hogy milyen kiemelkedőek benne. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, és a helyezések elérésében természetesen nagy szerepe van a gyakorlati oktatónak, illetve a szaktantárgyakat előadó tanároknak, Döme Anasztáziának és Sipos Attilának. Az idén nem nyitjuk meg a személyszolgáltatási területen folyó szakokat, melyekre 15 fodrászt és 15 manikűrös-pedikűröst szoktunk felvenni, és felváltva hirdetjük meg az építészettel. Szerb nyelven csak egy osztályt indíthatunk, ami nagyon fájó pont a diákoknak és a szülőknek egyaránt. Bízom benne, hogy sikerül minden elképzelésünket megvalósítani, és lesz elég diákunk a tervezett szakokhoz.

Az igazgatónő a lányokat is biztatja az iratkozásra, hiszen ők is szép eredményeket érhetnek el a tanulmányaik során. Az első iskolaévben a gyakorlati képzésre az iskola műhelyeiben kerül sor, ha azonban a szakoktató tanár úgy ítéli meg, hogy a diák elmehet egy vállalkozóhoz gyakorlatra, akkor az is megoldható. Ez egy kezdetleges formája a duális képzésnek, melyet az intézmény szívesen alkalmaz. Ha a diák talál egy vállalkozót, akihez gyakorlatra járhat, akkor azzal az intézmény szerződést köt.


Az iskola büszkeségei: Hadžikadić Viktor, Kollár Anna és Mészáros Krisztián

Sajnos a Sinkovics József Műszaki Középiskolában is érezhető a kivándorlási áradat, jelentős mértékben megfogyatkoztak az iskolába jelentkező tanulók.

— Három esztendővel ezelőtt 360-370 diákunk és 17 tagozatunk volt, ebben az iskolaévben pedig 274 tanulónk és 14 tagozatunk. Sajnos minden iskola küzd ezzel a gonddal, talán csak egy-két nagyvárosi intézmény számít kivételnek. Úgy gondolom, hogy Topolya községnek szüksége van a gimnáziumra, valamint a mezőgazdasági és a műszaki középiskolára is. Nálunk a diákoknak körülbelül 60-70%-a ingázó, a környező szegényebb falvakból járnak ide. Ha nem volnának elérhetőek itt ezek a szakok, akkor ők Szabadkára már nem utaznának el, mert nincs rá pénzük. A község 50%-ban támogatja az utaztatásukat, ám még így is vannak olyan esetek, amikor a szülő nem tudja kifizetni az összeg másik felét. Több építőipari vállalatot is felkerestem azzal a céllal, hogy közreműködésével segítsen megvalósítani a duális képzést. Viszont mindenhol azt az érvelést hallottam, hogy ha a diák náluk tölti a gyakorlati képzést, és ők adnak neki ösztöndíjat, vagy támogatják az utaztatását, akkor sincs semmi garancia arra, hogy a tanulmányai után nem megy ki külföldre. Így sajnos nem találtam partnert.


Szalai Attila felvételei

Az intézmény jó viszonyt ápol a topolyai szomszédos iskolákkal, továbbá a szabadkai Politechnikai és az Ivan Sarić Műszaki Középiskolával is szoros az együttműködés. A pécsi Simonyi Károly Szakgimnázium és Szakközépiskola minden évben várja az iskola tanulóit az elektrotechnikai versenyre, melyen sok tapasztalatot gyűjthetnek.

Az inasiskola monográfiája dr. Virág Gábor kétnyelvű, több mint háromszáz oldalas könyve, mely felöleli a topolyai szakmunkásképzés múltját. Hosszú és kitartó munka eredményeként született meg a kiadvány.

— Nagyon bízom benne, hogy az iskola megünnepelheti a 150. és a 200. évfordulóját is. Úgy gondoltam, hogy erre a neves alkalomra össze kellene foglalni a 130 év történéseit egy monográfiában. Az iskolán belül egy bizottságot alapítottunk, melynek tagjai ezen dolgoztak. Az ünnepi műsor után a velünk ünnepelők fotókiállítást tekinthettek meg. A fényképek egészen a kezdetekig visszavezették az érdeklődőket, illetve olyan felvételeket is kiállítottunk, amelyek az iskola életébe nyújtanak betekintést. Az ezt követő ünnepi ebéden adtam át az iskola támogatóinak a köszönőlevelet és egy-egy monográfiát, melyet természetesen minden nyugdíjasunk és jelenlegi dolgozónk is ajándékba kapott. Az irodalmi pályázatunk két díjnyertese felolvasta a fogalmazását, mely az ő elképzeléseikről szólt az iskola jövőjét illetően. Szeretném megköszönni Virág tanár úrnak a hatalmas munkáját, a kitartását és a kutatásait. Még a könyv nyomtatásánál is részt vett a munkában, és nagyon a szívén viselte, hogy megjelenjen.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink