Hertelendyfalvai szegletkövek

Hertelendyfalvai szegletkövek

Halász Béla hertelendyfalvai református lelkész úr püspöki beiktatásával voltaképpen Hertelendyfalva is püspöki székhellyé lett április 13-án.

Ez az egyszerű városi helyi közösséggé lefokozott szerb, szlovák és székely-magyar etnikumú néhai falu Pancsova város mindenkori nehéziparának viharzónájába plántálva is igazolta, hogy a nemzet védelmében a végeken harcolókra is hatványozottan szükség volt, van és lesz. Azokra, akik az Úr megtartó kegyelmében bízva mindmáig féltve őrzik őseik reájuk testált nyelvét, hitét és földjét. Az igazi értékeket, amelyeket a boldogulás csábítását követve egyre divatosabbá vált elhagyni. Jóllehet egyesek kuriózumnak vélik, a trianoni szétdarabolás, pontosabban a második világégés kezdetén (1942) jegyzett részleges délvidéki visszacsatolás után már jegyezhettünk püspökségi székhelyet a Bánságban, Gachal János torontálvásárhelyi püspök úr vezetésével. Sajátos kényszerlépés volt ez akkor, hogy ne szóródjanak szét a Tiszától keletre eső református gyülekezetek, amelyek azokban az időkben a határvonalon túli testvéreikkel legfeljebb csak lélekben tarthatták a kapcsolatot.

A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) új püspökének beiktatása ünnepi istentisztelet keretében történt, kánoni alapokon és a hagyományos szertartással a hertelendyfalvaiak 1902-ben felszentelt kálvinista templomában, mely bizonyítottan a legdélebbinek számít az egész Kárpát-medencében. A régi/új feladatok körvonalazásakor az újonnan beiktatott püspök nemcsak a délvidéki reformátusok megbékélésének szükségességéről, a szórványgondozásról, illetve a lelkipásztorok lelki gondozásának fontosságáról beszélt, hanem a testvéri szeretetből és a megbocsátásból adódó egyházi fegyelem kérdésköréről is. Hangsúlyozta továbbá a Kárpát-medencei református egyházzal való szorosabb együttmőködésbe fektetett reményét, illetve a nyugat-európai egyházakkal már korábban életre hívott kapcsolatok fenntartására és erősítésére irányuló törekvéseket is. Együvé tartozásunk kívánalmát tolmácsolta egyébként az a tény is, hogy a beiktatásra a Kárpát-medence minden szögletéből, vagyis nemcsak Magyarországról, hanem Erdélyből, a Felvidékről és Horvátországból is érkezett küldöttség. A vojlovitzi templom befogadóképességére való tekintettel a beiktatási szertartáson a számos egyházi méltóság és az anyaországi, állami, tartományi, községi és helyi politikai elöljárók mellett kevés civilnek jutott ülőhely. A többiek a helyi XII. Vajdasági Népfelszabadító Rohambrigád Emlékotthonban elhelyezett óriáskivetítőn láthatták az inauguráció mozzanatait.

Az ünnepi istentisztelet igehirdetésében (ApCsel 4,1–12) dr. Bölcskey Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az isteni megbízatásról és az ezzel egybefonódó „háttértámogatásról” beszélt, amit a gyarló emberi elme oly gyakran hajlamos tévesen és rosszindulatúan egybemosni a különféle világi érdektámogatásokkal. A küldetésünk teljesítését szolgáló erőnk és bátorságunk nem evilági hatalomtól, hanem Jézus Krisztustól ered. Az ő evangéliuma az, ami képes megérinteni a szíveket és megújítani az egyént, a családot vagy akár a nemzetet is. Ehhez a forráshoz kell visszanyúlnia az egyháznak, mert csak akkor tud maga gyógyulni, feszültségeket és konfliktusokat megoldani.

Halász Béla püspököt a magyar politikum részéről Mátrai Márta, a Magyar Országgyőlés háznagya, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nevében pedig Fedor Tibor főosztályvezető köszöntötte. Székelyföld üdvözletét a Tiszteletbeli Székely cím viselésére feljogosító jelvénnyel egyetemben Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője, a szerb államfőét Radovan Pavlović, a vajdasági kormány elnökéét pedig Miroslav Vasin adta át a püspök úrnak. Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Képviselőház elnöke személyesen gratulált a beiktatott egyházfőnek. A Generális Konvent püspökeinek nevében az új egyházvezetőnek Kató Béla erdélyi püspök, főgondnokainak nevében pedig Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke fejezte ki jókívánságait. A SZRKE nevében Hallgató Imre főgondnok és Marton Károly bánsági esperes mondott alkalmi köszöntőt. A bánsági római katolikusok elöljárójaként dr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök, a vajdasági szlovák evangélikusok nevében msgr. Pavel Sklenár lelkész úr, a dél-bánsági pravoszláv egyházmegye képviseletében pedig Stevan Urošev atya fejezte ki krisztusi együvé tartozásu(n)k lényegét.
     
A köszöntésekre válaszolva Halász püspök hangsúlyozta: a százharminc éve ide telepített bukovinai székelyeket sem csupán az emberi erő, tudás és akarat tartotta meg, hanem Isten szeretete, amibe ma is bizton kapaszkodhat a délvidéki reformátusok mindegyike! Ennek a közösségnek küldetése van mind a magyar nemzet részeként, mind Szerbia társadalmában! Nem egymást tolerálva, hanem együttmőködő felebaráti közösséget építve...


Epilógus

Az ünnepi szertartás a Székely himnusszal és a XC. Zsoltár akkordjaival zárult, majd a vendégsereg a Tamási Áron Székely—Magyar Mővelődési Egyesület székházába vonult át. Kötetlen társalgás következett, valamint az utókornak is gondosan megőrzött bukovinai tárgyi hagyaték szemrevételezésére, melynek anyagából az Emlékotthon előcsarnokában is alkalmi tárlat nyílt...

Kép galéria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Életem  hala
Villantó
  • B. FOKY István
  • 2014.02.05.
  • LXIX. évfolyam 6. szám
A köves megkövetése, illetve a nyugdíjasok kedvence
Villantó
  • B. FOKY István
  • 2013.11.27.
  • LXVIII. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink