Ez az egyszerű városi helyi közösséggé lefokozott szerb, szlovák és székely-magyar etnikumú néhai falu Pancsova város mindenkori nehéziparának viharzónájába plántálva is igazolta, hogy a nemzet védelmében a végeken harcolókra is hatványozottan szükség volt, van és lesz. Azokra, akik az Úr megtartó kegyelmében bízva mindmáig féltve őrzik őseik reájuk testált nyelvét, hitét és földjét. Az igazi értékeket, amelyeket a boldogulás csábítását követve egyre divatosabbá vált elhagyni. Jóllehet egyesek kuriózumnak vélik, a trianoni szétdarabolás, pontosabban a második világégés kezdetén (1942) jegyzett részleges délvidéki visszacsatolás után már jegyezhettünk püspökségi székhelyet a Bánságban, Gachal János torontálvásárhelyi püspök úr vezetésével. Sajátos kényszerlépés volt ez akkor, hogy ne szóródjanak szét a Tiszától keletre eső református gyülekezetek, amelyek azokban az időkben a határvonalon túli testvéreikkel legfeljebb csak lélekben tarthatták a kapcsolatot.

A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) új püspökének beiktatása ünnepi istentisztelet keretében történt, kánoni alapokon és a hagyományos szertartással a hertelendyfalvaiak 1902-ben felszentelt kálvinista templomában, mely bizonyítottan a legdélebbinek számít az egész Kárpát-medencében. A régi/új feladatok körvonalazásakor az újonnan beiktatott püspök nemcsak a délvidéki reformátusok megbékélésének szükségességéről, a szórványgondozásról, illetve a lelkipásztorok lelki gondozásának fontosságáról beszélt, hanem a testvéri szeretetből és a megbocsátásból adódó egyházi fegyelem kérdésköréről is. Hangsúlyozta továbbá a Kárpát-medencei református egyházzal való szorosabb együttmőködésbe fektetett reményét, illetve a nyugat-európai egyházakkal már korábban életre hívott kapcsolatok fenntartására és erősítésére irányuló törekvéseket is. Együvé tartozásunk kívánalmát tolmácsolta egyébként az a tény is, hogy a beiktatásra a Kárpát-medence minden szögletéből, vagyis nemcsak Magyarországról, hanem Erdélyből, a Felvidékről és Horvátországból is érkezett küldöttség. A vojlovitzi templom befogadóképességére való tekintettel a beiktatási szertartáson a számos egyházi méltóság és az anyaországi, állami, tartományi, községi és helyi politikai elöljárók mellett kevés civilnek jutott ülőhely. A többiek a helyi XII. Vajdasági Népfelszabadító Rohambrigád Emlékotthonban elhelyezett óriáskivetítőn láthatták az inauguráció mozzanatait.

Az ünnepi istentisztelet igehirdetésében (ApCsel 4,1–12) dr. Bölcskey Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az isteni megbízatásról és az ezzel egybefonódó „háttértámogatásról” beszélt, amit a gyarló emberi elme oly gyakran hajlamos tévesen és rosszindulatúan egybemosni a különféle világi érdektámogatásokkal. A küldetésünk teljesítését szolgáló erőnk és bátorságunk nem evilági hatalomtól, hanem Jézus Krisztustól ered. Az ő evangéliuma az, ami képes megérinteni a szíveket és megújítani az egyént, a családot vagy akár a nemzetet is. Ehhez a forráshoz kell visszanyúlnia az egyháznak, mert csak akkor tud maga gyógyulni, feszültségeket és konfliktusokat megoldani.

Halász Béla püspököt a magyar politikum részéről Mátrai Márta, a Magyar Országgyőlés háznagya, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nevében pedig Fedor Tibor főosztályvezető köszöntötte. Székelyföld üdvözletét a Tiszteletbeli Székely cím viselésére feljogosító jelvénnyel egyetemben Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője, a szerb államfőét Radovan Pavlović, a vajdasági kormány elnökéét pedig Miroslav Vasin adta át a püspök úrnak. Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Képviselőház elnöke személyesen gratulált a beiktatott egyházfőnek. A Generális Konvent püspökeinek nevében az új egyházvezetőnek Kató Béla erdélyi püspök, főgondnokainak nevében pedig Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke fejezte ki jókívánságait. A SZRKE nevében Hallgató Imre főgondnok és Marton Károly bánsági esperes mondott alkalmi köszöntőt. A bánsági római katolikusok elöljárójaként dr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök, a vajdasági szlovák evangélikusok nevében msgr. Pavel Sklenár lelkész úr, a dél-bánsági pravoszláv egyházmegye képviseletében pedig Stevan Urošev atya fejezte ki krisztusi együvé tartozásu(n)k lényegét.
     
A köszöntésekre válaszolva Halász püspök hangsúlyozta: a százharminc éve ide telepített bukovinai székelyeket sem csupán az emberi erő, tudás és akarat tartotta meg, hanem Isten szeretete, amibe ma is bizton kapaszkodhat a délvidéki reformátusok mindegyike! Ennek a közösségnek küldetése van mind a magyar nemzet részeként, mind Szerbia társadalmában! Nem egymást tolerálva, hanem együttmőködő felebaráti közösséget építve...


Epilógus

Az ünnepi szertartás a Székely himnusszal és a XC. Zsoltár akkordjaival zárult, majd a vendégsereg a Tamási Áron Székely—Magyar Mővelődési Egyesület székházába vonult át. Kötetlen társalgás következett, valamint az utókornak is gondosan megőrzött bukovinai tárgyi hagyaték szemrevételezésére, melynek anyagából az Emlékotthon előcsarnokában is alkalmi tárlat nyílt...