Gábos Kornélia

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Gábos Kornélia

Előrebocsátom: nálunk bárki bárkiről azt ír és tesz közzé, amit képessége, erkölcsisége és a sajtótörvény - erről se feledkezzünk meg! - megenged. Nyilván sokan szubjektív krónikásnak neveznek majd, ha azt állítom, hogy néhány évtized múlva még több lesz a tárgyi tévedés színháztörténetünk eseményei...

Előrebocsátom: nálunk bárki bárkiről azt ír és tesz közzé, amit képessége, erkölcsisége és a sajtótörvény - erről se feledkezzünk meg! - megenged. Nyilván sokan szubjektív krónikásnak neveznek majd, ha azt állítom, hogy néhány évtized múlva még több lesz a tárgyi tévedés színháztörténetünk eseményei lejegyzésében és csupán néhány színész nevét említik majd. Félő ugyanis, hogy amint mi megfeledkeztünk Gábos Kornéliáról, úgy feledkeznek meg majd az utódok Romhányi Ibiről, Heck Pauláról, Pataki Lászlóról, Fejes Györgyről, Jónás Gabrielláról és másokról. Gábos Kornélia nevét említettem, azét a színésznőét, aki 1868. november 28-án született Budapesten és Szabadkán hunyt el 1940. április 29-én - Egész életében a ,,deszkák'-ról álmodozott. Többre is vihette volna, ha elfogadja kora játékszabályait, és ha művészete nem fut zsákutcába -Fontos tudni róla, hogy Budapesttől nagyon messze, Fiuméban hozta világra gyermekét, majd férjhez ment egy szabadkai mérnökhöz, Farkas Józsefhez, aki örökbe fogadta a fiát, Bélát, és így kapta a Farkas nevet...
Balázs Béla ismert filmesztéta és költő - akinek Boszorkánytánc című ,,partizán' drámájával nyitotta meg kapuját 1945 őszén a Szabadkai Népszínház - 1915-ben Szabadkán katonáskodott. Hogy mi okból, nem tudhatjuk, de Gábos Kornélia alakját megörökítette naplójában. Ezt a naplót csaknem hét évtized elmúltával, 1982-ben vehette a kezébe az olvasó: a budapesti Magvető Kiadó két kötetben jelentette meg a filmesztéta feljegyzéseit. Íme egy idézet ebből a naplóból: ,,Láttam valami elragadóan bájosat és tragikus illatút: a bohém anyát. Farkasné nincs még 40 éves, nem látszik 30-nál többnek, és most is tipikus színésznő-temperamentum. Társasága: fiának barátai, azokkal szokott mulatni, az öregebbeket unja. A fia hazajön reggel ötkor részegen két barátjával, akiket aludni hív fel. Anyját kizavarja a ágyból, és a zongorához ülteti, hogy énekelje az ő nótáit. És a fiú olyan szép és bájos részegen, az anyja könnyek közt neveti, és a fiú oly gyöngéd, s arra kéri, és odaül hát reggel ötkor fésülködőköpenyben, és zongorázik és énekel. Csak egy kislány van a világon - és a fiú az ölébe borul, és zokog...' Farkas Béla ekkor huszonegy éves volt. Egy évvel élte túl - ahogyan Balázs Béla nevezte - ,,bohém' édesanyját. Helyzetét az ital és a morfium tette teljesen reménytelenné. A sorsa születésekor könyörtelenül megbélyegezte, mert a budapesti Operaház fiatal énekesnőjének házasságon kívül született gyermeke, ,,fattya' volt, akit nagy titokban szült meg Fiuméban, távol a kíváncsi szemektől, a rosszindulatú emberektől, pályatársaktól. És annak ellenére lett jelentős művész, hogy ahhoz a szerencsétlen nemzedékhez tartozott, amelynek az életét az első világháború megnyomorította. Farkas Béla festőnek tanult, de 1919-ben Magyarországtól elszakadva Szabadkán vert gyökeret édesanyja mellett. A kései szecesszió vonulatához tartozó festő a lélek belső tájait, hangulatokat, látomásokat jeleníti meg vásznain. Valóságfelettisége, modern stílusirányzata a szürrealizmus felé mutat, ezért a vajdasági magyar festészetben ennek az irányzatnak az első és mindmáig legkiválóbb képviselője. Sokak szemében azonban csak egy ,,bohém' anya tékozló és egyre bizonytalanabbá váló gyermeke maradt, aki egy esztendővel azután, hogy szeretett édesanyját elvesztette, öngyilkos lett.
Miután Gábos Kornélia nagyon fiatalon özvegy maradt, megélhetési gondjai támadtak, ezért elhelyezkedett a szabadkai Zeneiskolában ének- és zenetanárnak. Gaál Ferenccel és Lányi Ernővel a város zenei élete megmentésén fáradozott. Gábos Nelli volt a neves magyar operasztár, Budanovits Mária első zenetanára. Az operaművész nagyra becsülte tanítómesterének pedagógusi tevékenységét, azt is, hogy őt a pályára irányította, illetve hogy a tőle kapott útravalóval mindig feljebb és feljebb törhetett. Köztudomású, hogy Budanovits Máriára a legnehezebb szerepeket osztották az Operaházban, különösen a Verdi-művekben tündökölt, de felcsillantotta tehetségét a Wagner-operákban is: a Lohengrinben, a Walkürben stb. Harminc évig volt az Operaház tagja, pályafutása végén énekpedagógiával foglalkozott.
De térjünk vissza rovatunk szereplőjére, Gábos Nellire! Már 1888-ban az Operaházban énekelhetett, és magánénekesnőként is számos sikert ért el, tehetségét mégsem kamatoztathatta, mert túlságosan szabados, bohém éltetet élt. Amikor lányfejjel teherbe esett, Buttakay Ákos, a fiatal operaházi muzsikus nem vállalta az apaságot. Gyermeke megszületése után vissza szeretet volna térni a színpadra, de hiábavaló volt minden igyekezete. Igaz, 1898 májusában még felléphetett a Fővárosi Nyári Színházban Zeller: A madarász című operettjében, de aztán búcsút vett a ,,bűnös város'-tól, Budapesttől. Szabadkán telepedett le, és Pesti Ihász Lajos truppjához szegődött. Mozart Figaró házassága című művében elragadó volt, akárcsak Postás Milkaként A madarászban, de fellépett A betyár kendője című népszínműben is - sokan elmarasztalták, mondván: leereszkedett ehhez a műfajhoz. Magánéletében megmaradt annak, aki volt: szabad elvű, bohém ember, aki fittyet hány a társadalmi normáknak és a konvencióknak.

Címkék: Gábos Kornélia

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink