„Vannak vidékek”

„Vannak vidékek”

Barangolás a Bódva völgyében — A magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó Bódvaszilason ködös reggelre ébredtünk. Miután készítettünk néhány fotót a szállásunk közvetlen közelében lévő katolikus templom sejtelmes fátyolba burkolt tornyáról, elindultunk, hogy felfedezzük a környéket.

Illetve a felfedező csak én voltam, két útitársam, a vidék kiváló ismerői, azon igyekeztek, hogy a rendelkezésünkre álló néhány órában minél több látnivalót mutassanak. 

Trianon után az addig természetes egységet alkotó Bódva-völgyet országhatár szelte ketté, de manapság már csak az elhagyatott határállomás és egy csillagos, kék tábla jelzi, átléptünk Szlovákia területére. Mi azonban még nem tartunk itt, hiszen előbb Tornaszentandrásra igyekeztünk. Itt található ugyanis az egykori Torna vármegye Magyarországon maradt részének egyik legszebb építménye, az anyaországban is egyedülálló ikerszentélyes, Árpád-kori, középkori freskókkal borított templom.


Tornaszentandrás

A dombtetőn álló, fehér falú, fazsindelyes templom gyönyörűen illeszkedik a tájba. A belépőt a két azonos nagyságú, félköríves szentély látványa fogadja. A középkori freskókat az 1970-es években történt restauráláskor fedezték fel és újították meg. Figyelmet érdemel a XIX. században készült népies karzat és szószék, valamint a kazettás mennyezet is. 


Bódvalenke

Bódvalenkén, a freskófalun csak áthajtottunk, de ennyi is elég volt, hogy ámuldozva megszemléljem a házak tűzfalát díszítő hatalmas színes festményeket. Története szerint roma származású művészeket hívtak meg ebbe a főként cigányok által lakott faluba, hogy képeket fessenek a házak falára. A kezdeményezés egyik célja az volt, hogy felélesszék a turizmust, és kiemeljék a lakosságot a mélyszegénységből.


Hídvégardó

A furcsa és egy kissé megjegyezhetetlen nevű Hídvégardó — Magyarország legészakibb települése, a Bódva folyó is itt lépi át a magyar határt — számos látnivalót kínál az arra járónak. Engem az építészeti emléknek számító, szebbnél szebb népi lakóházak varázsoltak el. A takaros, tornácos épületek között van olyan is, amelynek a homlokzatán az 1910-es évszám áll.

A község legnagyobb nevezetessége a műemléki védettségű, 1700-1770 körül épült Gedeon-kastély, melynek a felújítása és a faluházzá alakítása 2000-ben fejeződött be. A település központjában 2001-ben avatták fel a csodálatos Millenniumi teret. A Szentháromság-szobor, valamint az I. és a II. világháborúban elesett hősök emlékműve mellett a tér alsó részét oszlopfők övezik. Ezek a honfoglalástól napjainkig egy-egy évszázadnak állítanak emléket, feltüntetve a helyi és az országos jelentőségű történelmi események évszámát. A katolikus templomtól — melynek eredete a középkorba nyúlik vissza, de a jelenlegi barokk formáját az 1777. évi átépítésekor kapta — délre található a Szent Imre tér, melyen Nepomuki Szent János szobra látható.

Miután megittunk egy italt az egyik hangulatos helybeli kiskocsmában, a szádelői völgy felé indultunk. „Idegenvezetőim” aggodalma beteljesedett, a köd továbbra sem szállt fel, így csak a völgy bejáratáig jutottunk. A fenséges sziklákat és a hegytetőn lévő Torna várának romjait is szürkeségbe takarva vehettem szemügyre.

A kirándulásunkra szánt időbe ezúttal ennyi fért bele. Mire visszatértünk a szállásunkra, társaságunk többi tagja is felébredt az éjszakai buli után — kedves kassai barátnőnk negyvenedik születésnapját ünnepeltük —, és a bágyadt, hideg napfényt élvezve iszogatta délelőtti kávéját.


Szalonna (A szerző felvételei)

A Bódva-vidéknek a múltból ránk maradt emlékeit a História-völgy tizenegy települése fűzi egybe. Errefelé jövet Szalonnán megnéztük a híres református templomot és a hozzá tartozó fa harangtornyot, hazafelé Szendrőn megettünk egy-egy finom süteményt. Bódvaszilason részt vettünk a káposztás napi vigadalomban, láttuk az egykori Esterházy-uradalomhoz tartozó magtárat, mely most, átalakítva, a Művészetek Magtára hangzatos nevet viseli. Kimaradt például Boldva, Borsodszirák, Szendrőlád, Színpetri, Komjáti… Vagyis ez a táj még visszavár. Mert Kányádi Sándor gyönyörű sorait kölcsönvéve: „vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül”.


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Hídvégardó


Hídvégardó


Hídvégardó


Hídvégardó


Hídvégardó


Hídvégardó


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Bódvaszilas


Tornaszentandrás


Tornaszentandrás


Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Mikor mentem a faluból kifelé...”
Barangoló
Baranyai ősz
Barangoló
Facebook

Támogatóink