„Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek”

„Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek”

Április 29-e a tánc nemzetközi világnapja. Sok olyan egyénisége van ennek a művészeti ágnak, akiről érdemes lenne írni, de egyik személyes kedvencem a madárcsontú és -mozgású Pina Bausch, aki első koreográfiáját Bartók Béla zenéjére készítette el huszonnyolc éves korában.

Sajátos mozgásrendszert dolgozott ki, munkássága pedig több művészt is megihletett.

A róla készült kiállítást Berlinben sikerült megtekintenem. Sok-sok fotót, s ami érdekes egy táncos esetében, filmeket és részleteket az általa koreografált előadásokból. A legizgalmasabb pedig az egyik leghíresebb szólója volt, amikor egy mögé vetített óriási aranyhallal táncolt duettet. Egy ott nem levővel. Mozgása megegyezett a hal finom uszonycsapásaival, ő maga úszott a levegőben, mintha az valami sűrű anyag lett volna. Vagy tej.

Philippine „Pina” Bausch 1940. július 27-én született Solingenben. A kortárs tánc elmúlt harminc évének egyik legfontosabb egyénisége volt. Essenben, majd a neves New York-i Juilliard Schoolban tanult. Itt ismerkedett meg például José Limón, Antony Tudor, Paul Taylor technikáival. Ezeket gyúrta össze, és alakította ki a sajátját. A Metropolitan Opera balettkarában töltött időszak után visszatért szülőhazájába, hogy Kurt Jooss esseni társulatában szólótáncos legyen, és megalapítsa saját társulatát, mely világhírűvé vált. Ez a Wuppertali Táncszínház. Úgy használta a táncot, mint színházi eszközt, kialakítva ezzel egy új vonalat, az igencsak vegyes táncszínházat. Kedvenc témái között volt a férfi-nő kapcsolat. Ez például olyan neves alkotókat is megihletett, mint Pedro Almodóvar filmrendező. Ő ezt felhasználta a Beszélj hozzá című filmjében is, melyben egy színházi előadás jelenik meg, és meghatározza az alkotás hangulatát. Bausch személye Federico Fellinire is hatott.

Előadásai szürreálisak, eléggé elgondolkodtatóak, és dialógusok is megjelennek bennük, olykor ismétlődő mondatokkal, szavakkal. Az improvizációnak is teret adó, átgondolt, művészileg strukturált és megkomponált darabok a világ minden táján sikert arattak. Pina Bausch mozdulatai egyszerűek, mégis tökéletesek. Az ismétlés nemcsak verbális síkon, de a mozdulatokban is megjelenik munkáiban. Előadásai helyszínei sem mindennaposak: park, vasúti fülke, erdő. Dolgozott olyan táncosokkal is, akik már „kiöregedtek” a profi színházak társulatából, azaz már nem tudnak érvényesülni a színpadon. Több darabja hangulatát is az öregség és az érettség témakörére építette. Ezek a több mint negyvenéves táncosok a kivételes kifejezőerejükkel egészen különleges hangulatot varázsolnak a színpadra.

Pina Bausch életét a színház és a tánc töltötte ki. A darabokban, melyeknek rendezője volt, több alkalommal ő maga is táncolt. Wim Wenders filmrendező készítette el azt a dokumentumfilm-esszét, amely egészen sajátos hangvételben mutatja be Bausch életművét. A film éppen olyan, mint akiről szól: megfoghatatlan és különleges. Táncosok röpködnek egy vízzel borított, fekete színpadon, egy szikla mellett, akár a forrás mellé leszálló, nagy, fehér madarak, melyek inni vágynak. Egy tökéletes férfi-nő duett bontakozik ki szemünk előtt, és követi Bausch különleges helyszíneit. Táncolnak utcán, színházban, tetőn, egy üveges teremben és még sok más helyen. A film végéhez közeledve pedig maga Pina Bausch adja elő szólóját. Nyolc éve táncolta át magát egy másik szférába, már nem érte meg a róla szóló film bemutatóját.

Pina Bauscht Nagy-Britanniában Laurence Olivier-díjjal, Japánban Kyoto-díjjal, 2008-ban Frankfurtban pedig Goethe-díjjal tüntették ki.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A múlt és a jövő öröksége
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.10.08.
  • LXXIII. évfolyam 40. szám
Táncház örömnapok
Tánc
  • Csermák Zoltán
  • 2018.09.11.
  • LXXIII. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink