„Szeretnék egy kicsit csak színész lenni”

„Szeretnék egy kicsit csak színész lenni”

Van nekünk egy Nagypál Gáborunk. Aki mindig is volt, mindig is lesz — és mindig a miénk lesz.

Most éppen Budapesten él, alkot, rendez, játszik, és forgat filmeket. A Stúdió K Színház művészeti vezetőjeként pedig a színházi lét másik oldalát is ismeri. A színikritikusok legjobb független színházi előadásnak járó díját bezsebelő Peer Gynt címszerepét is ő játssza. Aki egyszer látta az arcát, soha nem felejti el. Gábor egy nagy, fekete biciklin érkezik a találkozóra.

* Honnan jöttél, illetve hová mész ezzel a régi, fekete biciklivel?

— Otthonról. Ma ilyen ügyintézős napom volt, a nyáron elmaradt papírmunkát intéztem el, most veled találkozom, aztán egy másik emberrel, szóval találkozós, szaladgálós napom van. Ez a bicikli egyébként apámé volt. Egy talán ’62-es NSU bosnyák kerékpár, apukám tizenöt éves korában kapta. Másfél éve szerettem meg a két kereket, s az ilyen napokon, mint például a mai, tökéletesen megfelel.


Fotó: Véner Orsolya

* Most egy átmeneti időszakban vagyunk, ami a színházat illeti. A nyár elmúlt, az évad most indul be.

— Tavaly is dolgoztam a nyáron, s akkor is, most is sikerült kihasználnom egy nagyobb időszakot a pihenésre, amikor nem csináltam semmit. Most pedig kezdünk visszacsúszni a kemény munkába. A szerepek, az előadások felújítása folyamatban van, új darab készül. Ezt utálom egyébként az őszi időszakban. A szeptember, az október erről szól, és mire minden beáll egy megszokott kerékvágásba, már novembert írunk. December egy picit nehézkes, mert a bejgliillat kábítja az embert, aztán megint egy pici szünet, és január közepén beüt a kemény rész. Szóval az évadkezdést mindig megszenvedem. Nem könnyű tizenvalahány előadást felújítani, de ha beindul, utána már minden úgy működik, ahogy kell.

* De azt mondod, hogy csak decemberben fogsz új előadást próbálni.

— Ha minden igaz, akkor így lesz. De nem is bánom, mert van tizennégy élő előadásom, ami sok. Ennek a mi független létünknek az az egyik hátulütője, egyúttal a gyönyörűsége is, hogy nagyon sok mindent játszik az ember. Van olyan darab, amelyet 2008-ban mutattunk be, és még mindig játsszuk. Van, amelyből kétszáz is lement már, s olyan is, amelyből hét év alatt csak ötven. Nagyon karban kell tartani az agyat ehhez. Ezért egy picit megpróbáltam úgy ügyeskedni, hogy most ne kerüljön a képbe semmi új.

* Akkor meg tudod engedni magadnak azt a luxust, hogy ne vállalj el valamilyen felkérést? Vagy ezt nem szívesen csinálod?

— Igen, végül is igen, megengedhetem, de nagyon okosan kell mérlegelnem. Nem lehet számolatlanul visszautasítani a felkéréseket. És ott vannak még a forgatások is.

* Az idén sokat filmeztél?

— Nem annyira. Két magyar sorozatban forgattam, a Tóth Jánosban, valamint az Egynyári kalandban, emellett van egy külföldi sorozat is, melyben természetesen egy rosszarcú bűnözőt alakítottam, de ezek mind csak néhány napos forgatások.

* Hogy megint rosszarcút vagy kalózt, rablót játszol, az nem újdonság. Egyik interjúdban azt mondtad, egy picit zavar, hogy megint ugyanazokat a karaktereket játszod filmen.

— Itt ülsz velem szemben. Ismersz. Látod az arcomat, s te is érted, hogy nehezen tudnék norvégot játszani. Nem is az a lényeg, hogy elegem van-e, vagy sem. Ez azért nem egy válogatós szakma. Inkább csak arról van szó, hogy szívesebben játszanék valamit, ami nem rögtön abból indul ki, hogy ilyen a külsőm. Viszont a film mindig ebből indul ki. Hogy külsőleg milyen egy-egy illető. És ezek lehetőségek, melyekkel élni kell.

* Egy kicsit még maradjunk a filmnél. Tom Hanksszel forgattál, minden újság rólad szólt, részletesen elolvashattuk, hogyan fojtogattad a vízben. Forgattál már Jeremy Ironsszal, Alfred Molinával is. Van olyan, akivel szívesen forgatnál?

— Éppen lecsúsztam róla, mert nemrég jelentette be, hogy nem forgat többé, de nagyon megnéztem volna, milyen is filmet csinálni Daniel D. Lewisszal. Tim Rothra, Kevin Spaceyre szintén kíváncsi vagyok.

* Azokon a sztárokon, akikkel dolgod volt, a forgatáson érződik a megkülönböztetett figyelem, vagy nem?

— Nem, ők akkora sztárok, egyúttal egyszerű emberek, hogy nem foglalkoznak ezzel. Majd mások. Az évek alatt kialakul körülöttük a felhajtás. Amikor Tom Hanks teljesen ártalmatlanul megkérdezte, van-e valahol hot dog, mert nagyon megkívánta, kihoztak egy amerikai típusú hot dogos kocsit. Tele étellel. Nonszensz. Ez az ember nem ezt kérte, ő csak egyetlen hot dogot szeretett volna.

* Hahaha, ez nagyon jó! Szegény Tom. De beszélj még egy picit a Stúdió K Színházról. Mi alapján áll össze az idei évad?

— Művészeti vezetőként nekem ez az utolsó évadom. Ezt még én állítottam össze, de hivatalosan már leköszöntem. Új igazgató lesz, és remélem, minden átalakul. Kellett már egy renoválás. Egy nagy lakásfelújítás. Négy bemutatót tervezünk, ebből három szerzői projektum. Dömötör Tamás készít egy háromszereplős darabot Titánia címmel, Fekete Ádám dramaturg, író, rendező a saját írását viszi színre, a címe: Reggeli dinoszauruszokkal. A nép nevében előadást Halasi Zoli írja, a rendezője pedig Kelemen Kristóf. Az évad végén pedig, amikor jól kikísérletezgettük magunkat, készítünk egy Brechtet a K2 Színházzal. Már meg van írva, olvastuk, láttuk, ez a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban. Továbbra is azzal a hét emberrel dolgozunk, aki a társulat gerincét alkotja, de természetesen lehetőség szerint vendégművészeket is hívunk. Ez három tényező függvénye: a költségvetésé, a költségvetésé és végül a költségvetésé. Na jó, van egy negyedik is, a színészek egyeztetése. Amikor az ember ebben a független szférában megszerez egy bizonyos színészt, átkozhatja magát, mert később nem fogja tudni egyeztetni. Emiatt sokszor csodálatos előadásokat nem mutathatunk be. Mert szanaszét van mindenki. Mint a jazzerek, akik kilenc zenekarban játszanak.


Fotó: Véner Orsolya

* Benned egyébként van igény a változásra, változtatásra?

— Ha visszanézek, akkor azt mondom, hogy igen. Egyszer már „arrébb költöztem”, és vannak a pályámnak eléggé világos periódusai, olyanok, mint az akadémia, Újvidék, a Bárka Színház, a Stúdió K Színház, viszont nem sok tervszerűség volt mindebben, amikor történt. Úgy álltak össze az emberek, dolgok, helyek, energiák. Valami elkezdődött, és vagy lett belőle valami, vagy nem. Az biztos, hogy egy fontos periódus zárul le az életemben azzal, hogy már nem leszek művészeti vezető, de nincs bennem igény, vágy a máshova menésre. Valójában szeretnék egy kicsit csak színész lenni. És csak színész.

* Emlékszem egy esetre, amikor Kisvárdára érkezve rögtön beléd botlottunk, és megbeszéltük, hogy este leülünk egy kicsit beszélgetni, aztán csörgött a telefonod, és sűrű bocsánatkérés közepette elrohantál azzal, hogy most rögtön Pestre kell menned, elnézted a mai dátumot, este forgatásod van.

— Ú, igen, igen. Az kemény volt.

* Történik veled ilyesmi máskor is?

— Volt az idén nyáron is egy hasonló eset, de akkor nem én voltam saras. Lementem Kőszegre, a kedvesem ott dolgozott, én pedig gondoltam, tátom ott egy kicsit a számat. Kőszeg meglehetősen messze van Budapesttől, háromórás út, s amint beértem a városba, csörgött a telefon, hogy menjek vissza, mert reggel négykor forgatni kellene. Leértem, megittam a kávét, és visszajöttem. Ez nem tőlem függött, az egyik kaszkadőrcsaj megsérült, és felcserélték a forgatásnapokat. Ilyenek rendszeresen előfordulnak velem. Tudod, csörög a telefonod, és amikor látod a nevet, már tudod, hogy basszus, nekem most nem itt kellene lennem, ahol vagyok.

* Vajdaságban legutóbb a Tanyaszínházban rendeztél, ez volt az Ilija próféta. Azóta nem kaptál új felkérést? Rendezni vagy játszani?

— Az idén is kacérkodtam a Tanyaszínházzal, szívesen játszottam volna. A próbafolyamattal és a bemutatóval nem is lenne gond, viszont a turné nem férne bele. Ennyit nem tudok kihasítani a nyárból. Ha egyszer egy nyáron harminc-negyven üres napom lenne, az arra utalna, hogy baj van.

* Jársz színházba „nézni” is?

— Kevesebbet, mint szeretnék, de többet, mint az átlag. Nem olyan óriási ez a szakma. Egy idő után körbeérnek a hírek, tudod, hogy mi készül, követed a szaksajtót, úton-útfélen hallod azoktól, akiknek adsz a véleményére, hogy mit kell megnézni. Én sokat olvasok. Kritikát is. Ami szembejön, azt mind elolvasom. Képben vagyok azt illetően, hogy mi történik, ám szeretnék sokkal több előadást látni, amihez nem kellene más, csak több szabad este.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink