„Számomra mindig a zene az első”

„Számomra mindig a zene az első”

Cseszák Mátyás Zsombor fiatal óbecsei prímás. A Fokos zenekar tagja, évekig néptáncolt, népmesét mondott, a zenekarral koncerteznek és táncházakban muzsikálnak, cimbalmozni tanul, és még egy kerti konyha elkészítésére is marad ideje.

Mindezek mellett nemrég tulajdonosa lett egy cseh manufaktúrában készült 150 éves hegedűnek, melyet Rácz Pál hangszerkészítő ajánlott fel az Anna-bál prímásversenyén, ahol Zsombor különdíjas lett. A megmérettetésre az egész Kárpát-medencéből érkeztek fiatal prímások, hogy összemérjék vonójuk gyorsaságát, és koptassák a hegedű húrjait.

* Miért fontos számodra, hogy versenyeken vegyél részt?

— Elsősorban azért, hogy a délvidéki régió is jobban be legyen kapcsolva a Kárpát-medencei népzenei körforgásba, hiszen valamiért csak az erdélyi csapatokat pátyolgatják, ők jobban fel vannak karolva, mint mi. Ez mostanában már változott, többet hívják a vajdasági táncosokat, zenészeket fellépésekre, de ez nem mindig volt így. Ennek a miértjét én sem tudom, de örülök, hogy változott a helyzet. Tehát fontos volt számomra, hogy megjelenjek egy ilyen versenyen, és ezzel nem mellékesen a Fokos zenekart is promotálom. Másrészről pedig egy versenyre való felkészüléskor az ember rákényszerül arra, hogy behatóbban foglalkozzon egy zenei anyaggal, ami a fejlődése szempontjából előnyös.

* Milyen egy prímásverseny? Mire kell figyelni?

— Van egy kötelező és egy szabadon választható zenei anyag. A két fő tájegység pedig a jelenlegi ún. Kis-Magyarország és Erdély. A kettő zenéje és — ebből adódóan — hegedűjátéka között vannak különbségek. A versenyre mindkét tájegységről választani kellett egy-egy prímás hegedűjátékából, hogy a versenyzők megmutathassák a két hegedülési stílust. Tehát ha kötelezőnek, mondjuk, erdélyi muzsikát választottam, akkor a másik zenei anyagom a Kis-Magyarország területéről kellett hogy legyen. De ezen belül volt szabadságunk, hiszen sok tájegység hegedűjátéka tartozik ide.

* Mit pontozott a zsűri? A virtuozitás a fontos, vagy inkább az autentikusság? Esetleg az, hogy milyen szépen mutatsz a színpadon?

— Hiába nevetünk mi most rajta, de nem egy utolsó szempont, hogy hogy festesz a színpadon. Adni kell a megjelenésre. Nem mehetsz el strandpapucsban. Ami a zenét illeti, figyelni kell az autentikusságra, arra, hogy mennyire hitelesen tanultad meg a zenei anyagot. Nyilván meg van engedve, hogy valamennyire a saját zenei nyelvedre formáld, hiszen abban jelenik meg az egyéni művészi kisugárzás. Tehát fontos ismerni az anyagot, de ugyanolyan fontos valamennyire magunkat is megmutatni. Fontos még a zenei esztétika, a pontosság, a tisztaság, de ez mind olyasmi, aminek egyértelműnek kell lennie.

* Mennyit gyakorolsz naponta? Van egy órarended, melyet mindennap betartasz, vagy ez a népzenészeknél lazábban működik?

— Változó. Van olyan nap, amikor zenélek délelőtt egy fél órát, aztán délután még másfelet. Van olyan, hogy csak keveset gyakorolok nappal, hiszen este egy többórás táncházat kísérünk a zenekarral. Hála istennek jelenleg nem kell mással foglalkoznom, csak a zenével, ezért van időm gyakorolni. A zenélések között néha kimegyek a kertbe, kapálok, kertészkedek, elviszem sétálni a kutyát, és nemrég készítettem egy kerti konyhát, ami már régi tervem volt.

* A népzene mellett a népművészet más ágaival is foglalkozol, például nagyon jól is táncolsz.

— Előbb ismerkedtem meg a magyar nótával, mint a népzenével, hiszen édesapám lakodalmakban muzsikál, harmonikán játszik. Utána klasszikus hegedűn tanultam a zeneiskolában itt, Óbecsén. Évekig aktívan táncoltam Óbecsén, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence néptánccsoportjában. Most is szoktam, de már csak táncházakban, csoportban nem. Emellett a KMV-n kétszer is részt vettem népmesemondással. Előbb harmadik, aztán második helyezett lettem. És tanítok is. Fiatal kis prímástanoncok vannak a kezeim alatt, Szenttamáson és Óbecsén is ketten, de mindkét helyen vannak már új jelentkezők is.


A szerző felvétele

* Több zenekarban is muzsikálsz, ezek közül természetesen a Fokos van első helyen, viszont láthattunk a magyarországi Cimbalibandben is.

— A tavalyi táncháztalálkozón (a Budapesten megrendezendő Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron — a szerző megj.) zenéltem velük először, mert szükségük volt egy póthegedűsre. Akkor konkrétan egy zenés színházi darabhoz, az Orient Expresshez, majd ezután nyáron néhányszor még muzsikáltam velük, ha a hegedűsük nem ért rá. Ő a szintén befutott Zagyva zenekarnak is tagja, ezért eléggé elfoglalt.  Természetesen itt minden zenész barát, tehát ha gond van, van kikből válogatni. Nem feltétlenül fognak engem felutaztatni Óbecséről Budapestre, ha ott is találnak zenészt, de például a tavalyi Dombos Festen én muzsikáltam velük, és az év augusztusában négy-öt koncert erejéig is csatlakoztam hozzájuk. Az idén pedig az Interetno Fesztiválon zenéltünk újra együtt Szabadkán és Zentán.

* Mennyire más koncerten játszani, mint egy táncházban, ahol táncosok számára muzsikáltok?

— Más. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. A táncházban megmutatkozik az eredeti funkciója a zenének, ott mulattatunk, és jó esetben az emberek mulatnak is. Koncertek alkalmával viszont jobban tudjuk magunkat megmutatni, „virtuózabbak” vagyunk. De mindkét esetben a zene az első. Az, hogy saját magunk által mutassuk be a zenét.

* Hagyományos népzene vagy modernizált, „poposított” népzene?

— Igazából nem kell ezen annyit gondolkozni. Az elmúlt évtizedek során több együttes bizonyította, hogy mindkettőre van igény. Az autentikus és minőségi népzenére mindig is lesz kereslet. (Egy pici gondolkodás.) Mondjuk, a sajnos kevésbé minőségire is van igény, és eladható, de nekünk mégis a minőséget kell választanunk. Nem határolódom el más műfajoktól. A Fokossal mi is beleviszünk néha egy kicsit érdekesebb harmonizálást a népdalokba, de túlzásba soha nem esünk, mert mi inkább az autentikus irányt szeretnénk képviselni. De néha megengedünk magunknak néhány „poposabb” akkordmenetet is a koncerteken. Ez érdekes az embereknek és nekünk is.

* Az idén Kishegyesen készült el a „Megbibirtyölöm, avagy űjjé babám a hasamra” című táncszínházi előadás, melyet a Fokos zenekar és a Rizgetős táncegyüttes adott elő. Ennek zenéjét teljes egészében ti állítottátok össze?

— Az előadás Burány Béla gyűjtése nyomán készült, Molnár Róbert rendezte, Patyerek Csaba volt a társrendezője és a koreográfusa. Szerintem egy jó előadás született. A zenében a hagyományos népzene mellett megjelenik a gitár is, és van benne elég sok improvizáció. Néhány zeneszám esetén előre megkaptuk, mit szeretne a rendező vagy a koreográfus, olyan is volt, hogy változtatnunk kellett a hangzáson, és voltak dalok, amelyeket mi komponáltunk, én például a Nyitányt.

* Nemcsak hegedűn, de cimbalmon is játszol. Nem egy túl gyakori hangszer, nem túl sok cimbalmos szaladgál az utcákon.

— Igen, ez így igaz. Én három éve kezdtem el tanulni, de azt vettem észre, hogy nincs kitől. Már csak egy-két cimbalmos van Vajdaságban, ezért Budapestre szoktam felutazni, hogy tanulhassak. Ott több cimbalmossal is megismerkedtem már, többek között Roby Lakatos cimbalmosával is, ő segített megtalálni ezt a hangszert is, amelyen jelenleg is játszom. Ha tanulni akarok, előkeresek régi cimbalmos felvételeket, és azokból próbálok ellesni ezt-azt. De az első lépcső az volt, hogy megismerjem, melyik húr melyik hang. Ha van egy kis fantáziája az embernek, akkor lassan bele lehet rázódni, de sokkal könnyebb volna, ha valaki mentorálna. A hegedű és a cimbalom mellett még brácsán is játszom.

* És tamburán?

— Hááát, nem esik ki a kezemből, de vannak, akik nálam jobban játszanak, ezért nem erőltetem.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink