„Ő maga a magyar nyelv”

„Ő maga a magyar nyelv”

Kétszáz évvel ezelőtt született Nagyszalontán a magyar irodalom és költészet halhatatlan nagymestere, Arany János. Munkássága, melyet az emberiség nagy kérdései, hazájának és családjának sorsa, saját életének fordulatai határoztak meg, mindmáig megrázó és felemelő hatást kelt olvasóiban.

Ebben az évben mindenütt a nagyvilágban, ahol magyar szót hallani, tanulmányokkal, verses műsorokkal, költői estekkel emlékeznek a nagy alkotóra. Magyarország szabadkai főkonzulátusa — a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel karöltve — a költő előtt a Vajdaság Aranya, Arany Vajdasága című összeállítással tisztelgett, melyet június 9-én láthatott a közönség a Jadran Színpadon.

A bicentenáriumi műsorban újvidéki, nagykikindai és temerini amatőr színjátszók, valamint jeles vajdasági versmondók vallottak a költészet, a színház, a tánc, az ének és a performance eszközeivel arról, hogy mit jelent számukra Arany János művészete, mi ragadja meg őket a költőóriás életművéből vagy emberi helytállásából, és hogy ez az életmű milyen üzenetet közvetít a XXI. században az itt élő fiatal és idősebb irodalomkedvelőknek. 

Az egybegyűlteket elsőként dr. Babity János főkonzul köszöntötte, kiemelve, a 200. évforduló arra kötelezi a Kárpát-medence magyarjait, hogy egy pillanatra álljanak meg, és emlékezzenek arra a költőóriásra, aki a magyar nyelvet rendkívül magas szintre emelte. Óvnunk, ápolnunk és őriznünk kell az anyanyelvünket, azt a magyar nyelvet, amelyet Arany is beszélt. 

— Arany János hagyatéka a magyar kultúra olyan elidegeníthetetlen része, amely a határokat átívelve minden magyar sajátja — hangsúlyozta Hammerstein Judit, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium külföldi magyar intézetekért és nemzetközi oktatási kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Beszédében arra tért ki, hogy Kosztolányi Dezső senkinél nem becsülte jobban Arany Jánost, a költőt, a drámafordítót, a nyelvteremtő magyar géniuszt. Kosztolányi azt vallotta, soha nem találkozott még olyan költővel, aki a nyelvvel ilyen csodát művelt volna, sőt, azt állította Aranyról, hogy „ő maga a magyar nyelv”.

A rendezvényen jelen volt Török László, Nagyszalonta polgármestere és Tüske László, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója. Utóbbi Fodor Pálnak, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja főigazgatójának levelét olvasta fel.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is Kosztolányi Dezsőre hivatkozott, aki már 1917-ben Arany Jánost tartotta a legmodernebb magyar költőnek. Hajnal arra is kitért, hogy Aranynak számos elismert vajdasági kutatója volt, emellett pedig színészeink és előadóművészeink is népszerűsítették. Ennek ellenére Vajdaságban csupán egyetlen általános iskola és négy művelődési egyesület viseli a nevét.

Az emlékestre készülve a főkonzulátus munkatársainak az az ötletük támadt, hogy a vajdasági magyar amatőr színtársulatok idei seregszemléjének zsűrije kérjen fel néhány társulatot, hogy készítsen egy-egy húszperces előadást, ily módon segítve ebben a történelmi visszatekintésben.

Az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad Így lettem töredék címmel, Crnkovity Gabriella rendezésében és dramaturgiájában állította színre a maga Arany-verzióját, melyről így írt: „Végigsuhanunk Arany János életén, egy-egy gondolatnál meg-megállva. Emlékeit felidézve, kételkedésein elgondolkodva.” A nagykikindai József Attila színjátszó csoport az Ágnes asszony című balladát dolgozta fel Király Sándor vezetésével. Az újvidéki Európa Kollégium színtársulata a S az „örök világosságnak” várom fénylő sugarát című performance-ának homlokterébe a társadalomkritikát állította. A darab rendezője és dramaturgja Patyerek Réka volt. A temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület színtársulata a népművészethez nyúlt, táncjátéka — melyet László Sándor rendezett — a Rikoltoz a bagoly csonka régi tornyán címet viselte.

Molnár Krekity Olga előadóművész, akinek a tehetségét Radnóti-, Csokonai Vitéz Mihály- és Latinovits-díjjal ismerték el, a Tengeri-hántás című balladával mutatkozott be. Marx Éva Kazinczy-érmes és Dudás-díjas ifjú versmondó, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület irodalmi csoportjának tagja Vörös Rébék történetét tolmácsolta. A szabadkai Binszki Teréz és Némedi Imre, mindketten az Életjel — Csáth Géza Művészetbaráti Körének előadói, Arany János vidám hangvételű, sziporkázó költeményének, A fülemilének a közös előadásával bűvölték el a hallgatóságot. 

A szép és rendkívül tartalmas est után bizonyára sokan veszik le a könyvespolcukról Arany János valamelyik kötetét, hiszen — ahogyan az ünnepi szónoklatokban is elhangzott — a magyar kultúrához tartozni azt is jelenti, hogy ismerjük és szeretjük Arany János nyelvét, gondolkodását és műveit.


Roncsák Alexander felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink