„Nem mondhatjuk, hogy múzeumaink lépést tartanak az európai múzeumokkal”

„Nem mondhatjuk, hogy múzeumaink lépést tartanak az európai múzeumokkal”

Ózer Ágnes a Vajdasági Múzeum igazgatónője, történész-főmuzeológus. A múzeumok világnapja alkalmából beszélgettünk vele programokról, Újvidék történelmének kutatásáról, vizsgáltuk a vajdasági múzeumok európaiakhoz viszonyított helyzetét, s az is kiderül, kik Ágnes kedvenc festői.

* A múzeumokat ünnepli a világ. Milyen programmal készül a Vajdasági Múzeum?

— Az újvidéki székhelyű Vajdasági Múzeumban ebben az időszakban — május 12-e és 21-e között —, mely magában foglalja a Múzeumok Világnapját és az Európai Múzeumok Éjszakáját is, a látogatók ingyenesen megtekinthetik az állandó kiállításunkat, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay — A bűvös szó című tárlatát, melyen a világhírű pécsi gyár egyedi és antologikus darabjait mutatjuk be. Ezt előadások sorozata és tárlatvezetés kíséri. A Vajdaság Vizei Közvállalat termeiben a Síkság halászai című komplex és interdiszciplináris kiállítást nyitottuk meg, melyet szintén előadás-sorozat kísér. Az alkotók című kiállításunkkal a szocialista időszak ifjúsági munkavállalásaira hívjuk fel a figyelmet, melyek történetét az első, a Brčko—Banovići vasútvonal fölépítésének kezdetétől számítják. Ezt a kiállításunkat is előadások és egy rockkoncert teszi érdekesebbé. Szintén a Duna utca 37. alatti épületünkben Az én Bánátom című fotókiállítást lehet megtekinteni. Május 21-én egy igazi esküvőre is sor kerül a Vajdasági Múzeumban. A „díszítés” régi esküvői képekből áll, és az esemény a szerbek által használt Ludi kamen (A bolond kő) címet viseli. Mivel az egész idei manifesztációnak a város és a múzeum a mottója, a Vajdasági Múzeummal szemben lévő Duna-park filagóriájában Az egy nyári nap című fotókiállítás látható, mely azt mutatja be, hogy az újvidékiek hogyan töltik nyári napjaikat. Ezen a helyszínen a rossz időjárás-előrejelzések miatt módosításokra volt szükség, így a gyerekek számára rendezett múzeumi foglakozásokat nem a szabadban, hanem valószínűleg a múzeum épületében tartjuk meg. Tehát a Vajdasági Múzeum teljes erőbevetéssel vesz részt minden országos és tartományi rendezvénysorozaton. Talán ezért volt a múlt évben 10 000 fölött a látogatók száma, Szerbiában a legnagyobb.
 

* Amikor egy múzeum szervezői tevékenységéről beszélünk, mire kell a leginkább odafigyelni?

— Ez nem egyszerű kérdés. Azt hiszem, akkor válaszolok helyesen, ha azt mondom, mindenre. Még a hosszú távú időjárás-előrejelzésre is, hiszen az idén sok a szabadtéri program, és a gyermekek számára tervezett foglalkozásokat az időjárási viszonyokhoz kell szabni, és változtatni a terveken.


* Hogyan lehet a fiatalok számára érdekessé tenni egy elsőre talán nem annyira izgalmasnak tűnő kiállítást?

— Én a múzeumban eltöltött harminchét év után is azok közé a muzeológusok közé tartozom, akinek minden kiállítás érdekes és fölöttébb izgalmas. Nehezen tudom megérteni azokat a fiatalokat, akik nem találnak maguk számára valamilyen érdekes látnivalót a múzeumban. Mindentől függetlenül be kell vallanom, hogy igyekszünk a saját történelmi, művészi, természetrajzi témáinkat a fiatalok számára mindig érdekfeszítő, „trükkös” oldalukról is megközelíteni, olyan modern médiumok által prezentálni, amelyek egy kicsit „elkápráztatják” a mai, esetenként igen jól informált, de az alacsony ismeretbázissal bíró fiatalokat is. Nagyok az érdeklődés mértékében megmutatkozó különbségek, és mi igyekszünk mindkét végletnek a kedvében járni.

* Ha valaki Újvidék történelmét kutatja, mik a prioritások, illetve mik a csapdák?

— Nemcsak Újvidék, de minden vajdasági város történetének is megvan a sajátos „történelmi működési logikája és rendje”, mely településtől településig változik. Újvidéket sokan szerb városként mutatják be abból a tényből kiindulva, hogy a XVIII. és a XIX. században a magyarországi szerbség gazdasági, politikai és művelődési központjává tornászta fel magát, és ezáltal az akkor még török uralom alatt lévő Szerbia szellemi fejlődésére is nagymértékben hatott. Az ilyen egysíkú bemutatás csapda is lehet, mert a város fejlődéséhez a német, a zsidó, a magyar és a más nemzeti hovatartozású lakosság hozzájárulása is igen jelentős volt. A prioritás a mai helytörténészek számára a társadalomtörténeti kutatás, melyben gyakrabban találunk a város előrehaladását szorgalmazó együttműködést, a művelődés terén pedig a szellemi közösségre, hatásokra utaló pozitív példát, mint a politikai történetben.

* Jelenleg mi foglalkoztatja leginkább szakmailag?

— Engem több dolog foglalkoztat egyszerre: két tanulmányt kellene befejeznem, az egyik nem annyira a helytörténettel foglakozik, hanem a történetírás történetével. De állandónak mondhatom az Újvidék történetével való foglalkozásomat. Most a szabadkai példán fölbuzdulva Újvidék zsidó lakosságának történetét kutatom, mivel az újvidéki németség történetéről, gazdasági tevékenységéről már volt kiállításom, illetve jelent meg katalógusnak szánt kismonográfiám is. Jelentkeznek a régi ismerősök is, így Bahl Károly úr is, aki az 1883-ban Újvidéken megtartott Bács-Bodrog vármegyei mezőgazdasági kiállítás díszoklevelét és más iratokat szeretne a múzeumnak ajándékozni, mert ezt így beszéltük meg, amikor az újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár történetével foglalkoztam, 1993-tól folyamatosan. Szerbia második legnagyobb múzeumának, a Vajdasági Múzeumnak vagyok az igazgatója április 20-óta, ez a második mandátumom. Ami nem is olyan kis kihívás ezekben a pénztelen, a kultúra és a művelődés szempontjából nem definiált időkben. Az ilyen helyzet nagy felületet hagy a politikumnak a szakmába való beavatkozásra. De ahogyan egy igen ismert vajdasági magyar politikusunk is mondta egy kérdésemre válaszolva: „Miért gondolom én, hogy a kultúra és a művelődés a határtalan demokrácia tere?” Valóban nem az, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. De ahogy látom, más országokban sem sokkal rózsásabb a helyzet, ezért igyekszem önmagamat nem föladva a meglévő körülményekhez idomulni, és abból a múzeum, illetve — erre a néhány évre a nyugdíjig — jómagam számára is szakmailag a legjobbakat kihozni.

* A Múzeumok Éjszakáját minden évben rengetegen látogatják. Év közben is ilyen sokan térnek be a Vajdasági Múzeumba?

— A Vajdasági Múzeumba folyamatosan jönnek, az elmúlt időszakban a látogatók száma évente 70 000 körül mozgott, de a gazdasági és a társadalmi helyzet romlásával csökkenő tendenciát mutat.

* Önnek ki a kedvenc festője/festői, s miért éppen ők?

— Nekem nemcsak kedvenc festőim, hanem íróim, zeneszerzőim is vannak. Észrevettem, hogy az ízlésem a korommal változik. Azelőtt nem tudtam elképzelni, hogy egyszer majd operettet vagy más könnyebb műfajt is szívesen hallgatok. Korábban a szecessziós plakátművészeket kedveltem, most éppen a léggömbös festményeket, viszont állandó kedvenceim Klimt és Csontváry. Szeretem Dobó Tihamérnak a szülői ház ebédlője falán lévő légies festményét, Penovátz Endre rajzait, akvarelljeit és Maurits Ferenc bogárszárnyú szörnyeit is. És talán a korommal jár, hogy valóban nagyon élvezem azt a szépségözönt, amely a Vajdasági Múzeumba a Zsolnay-kiállítással érkezett. Hogy leegyszerűsítsem, minden műfajban szeretem a szépet és a jót. 


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
A legnagyobb kincse a humora...
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink