„Mindig csapatjátékos voltam”

„Mindig csapatjátékos voltam”

Szereti a kihívásokat, számos közéleti tisztséget tölt be, bármilyen csapatról legyen is szó, annak tevőleges része szeret lenni.

Világéletében jogász akart lenni — így az is lett. Topolyai származású, Újvidéken él és dolgozik, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Jogi, emberi erőforrások és általános ügyek osztályának vezetője. Ha kell, a Vajdasági Magyar Jogász Egylet tagjaként jogászkonferenciát szervez, vagy a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának elnökségi tagjaként szónoklatversenyt, a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ alelnökeként ifjúsági képzést, tábort vagy négyszáz fős bált. Nagyszülei Dreán élnek, őket is rendszeresen látogatja, és kangooedzésre jár heti három alkalommal, szeret olvasni, a napot Magyar Szóval indítja, s szerdánként a Hét Nappal folytatja. Férjnél van, és mindössze harmincéves. Ő Erdődi Edvina, a Magyar Nemzeti Tanács új alelnöke.


Kartali Róbert felvétele

Az MNT székházába beszéltük meg az interjút, szerda kora délutánra, az első végrehajtó bizottsági ülés utánra — így rögtön arról kérdeztem, milyen volt új tisztségében ott ülni a döntéshozók között.

— A legtöbb napirendi pont iskolaszéki tagcserékről szólt, és eligazító információkat kaptunk, hiszen nemcsak én vagyok új az MNT csúcsvezetésében, hanem három vb-tag is. Tájékozódunk azokról a feladatokról, amelyek ránk várnak, kezdjük megismerni a testület munkáját és a munkatársakat. Egy nagyon dinamikus ülés volt, az első benyomásom, hogy a testület nagyon jól felkészült, látszik, hogy jó vezető kezében van, a dokumentumokat idejében, két nyelven kaptuk meg. Erre én jogászként nagyon odafigyelek. 

* Meglepetésként érte, hogy önt kérték fel az MNT alelnöki tisztségére, vagy ez már a kampány során nyilvánvalóvá vált?  

— Egy kicsit korábbról indítanám a történetet. Amikor felkértek arra, hogy a Magyar Összefogás jelöltje legyek, éreztem, hogy egy rendkívül nagy dolog történik, a lehetőséget meg kell ragadni, és a maximumot beleadni. Személyiségemből adódóan egyébként mindig megpróbálom a lehető legtöbbet nyújtani, szívvel-lélekkel. Amikor a kampány során azt mondták, hogy az emberektől olyan visszajelzéseket fogunk kapni, amelyektől minden egyes ilyen találkozót ünnepként élünk meg, akkor én ezt egy kicsit túlzásnak tartottam — viszont nagyon hamar megtapasztaltam, hogy ez nem túlzás, mert ezek olyan feltöltődések, amelyekből a mai napig erőt merítenek. Közvetlenül érezhettem, hogy főleg azokon a helyeken, ahol elzártan, szórványban élnek magyarok, mennyit számít az embereknek, ha valaki — szó szerint — rájuk nyitja az ajtót, és megkérdezi, nektek mi kell, hogy vagytok. Ez az érzés főleg a családlátogatások alkalmával volt megható. Ekkor fedeztem fel magamban az érzelmes énemet. Közben nagyon jó kapcsolatba kerültem a listán szereplő többi jelölttel. Amikor felkértek az alelnöki funkcióra az alakuló ülés után — nem is számítottam erre, hiszen eleve szerencsésnek éreztem magam, hogy ennek a vajdasági magyar közösségért tenni akaró csapatnak a tagja lehetek —, hatalmas megtiszteltetésként éltem meg. Én ebben a funkcióban is a csapat tevőleges része szeretnék lenni, a maximumot fogom adni. Szeretnék programokat kitalálni, megvalósítani, és természetesen — ahogyan a fogadalmamban is mondtam — megőrizni a tanács tekintélyét, és méltó módon képviselni. Azt is igyekszem kihasználni, hogy személyemben egy fiatal alelnök került az MNT e tisztségére.

* Megválasztása után rögtön arról nyilatkozott a sajtónak, hogy fiatalokkal szeretne foglalkozni.

— Amennyire csak tudom, a fiatalok irányában kívánom kamatoztatni a pozíciómat. Szeretnék számukra példaként szolgálni. Ezt már sokszor elmondtam, és most is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az én időmben nem voltak ösztöndíjak, nem volt Európa Kollégium, és ma valóban sokkal könnyebb. Ha belegondolok, apukám 70 euróval indította a lakbért, mely az egyetem végére már 100 euróra rúgott, és kiadta parancsba, hogy ha nem maradok tandíjmentes, akkor kész, vége, mert ennyit tud nyújtani. S hiába éltem meg ezt igazságtalanságként, hogy magyarként hogyan leszek erre képes a jogi karon, elfogadtam, és végigcsináltam a négy évet, mert világéletemben jogásznak készültem. Szóval meg szeretném értetni a fiatalokkal, hogy ma vajdasági magyarként itt, Szerbiában lényegesen könnyebb, hiszen gondoljunk csak az Európa Kollégium működésére. Láthatjuk, hogy a kollégisták mennyit kirándulhatnak, különféle műhelyekben vehetnek részt, konferenciákra járnak, más oktatási intézmények meghívásának tesznek eleget, világot láthatnak, s így egy olyan információáradattal találkoznak az egyetemi éveik alatt, amelyről én csak álmodtam, és amilyennel lehet, hogy a mai napig nem találkoztam. Hát könyörgök, miről beszélnek, amikor ennek az ellenkezőjét állítják? Nézzük csak a jogot: ha fiatal magyar jogász jön ki az egyetemről, rögtön számos munkahely közül válogathat! Igenis, fel kell ismernünk ezeket az értékeket! 

* Szerteágazó tevékenységet folytat évek óta, ezt hogyan tudja majd kamatoztatni az MNT alelnökeként?

— Topolyai származású vagyok, ott jártam általános és középiskolába, majd Újvidéken folytattam tanulmányaimat a jogi karon, de mindvégig megmaradt az otthoni baráti társaságom, majd 2011-ben bekapcsolódtam a civil szervezet munkájába, s azóta vagyok aktív ebben a szférában. A Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ alelnökeként számos ifjúsági képzést, tábort, bált és egyéb megmozdulást szerveztem, egész Vajdaságot lefedtük, megismertem a fiatalokat, szinte minden településen van valaki, akit ismerek, mert eljött valamelyik rendezvényünkre. Így nagy rálátásom van arra, hogy egy-egy településen milyen helyzetben vannak a vajdasági magyarok. Emellett a VMSZ Ifjúsági Fórumának elnökségi tagja vagyok 2015-től, itt szintén egy nagyon jó csapat alakult ki a tizenöt körzeti szervezetet képviselő tagokkal, és még nagyobb kapcsolati tőkére tettem szert. Rengeteg kezdeményezésnek voltam az ötletgazdája, szónoklatversenyt is rendeztünk, mert nemcsak a kultúra területét fedtük le (meggyőződésem ugyanis, hogy a fiatalok akkor tudnak a magyar nemzethez minél szorosabban kötődni, ha a kulturális, történelmi örökséget megőrzik, ismerik), hanem a minőségi fiatal káderek kinevelésére is hangsúlyt helyezünk. Nagyon tehetséges emberekre bukkantunk. Fiatalabb koromban hosszú évekig kézilabdáztam, az egyetem miatt hagytam abba (szerintem ez volt életem legrosszabb döntése), és ott megtanultam, milyen csapatban játszani, és azóta a csapatmunka életem minden területén ott van. Az Újvidéki Egyetem Jogi Karán okleveles jogászként diplomáztam, majd megszereztem a mesteri fokozatot, miközben az Újvidéki Gazdasági Bíróságon voltam gyakornok. A Magyar Szó Lapkiadó Kft.-ben a Jogi, emberi erőforrások és általános ügyek osztályának vezetője vagyok, ez a munkahelyem, az MNT alelnöki tisztségét nem főállásban töltöm be. Mindenhol ez a csapatmunka kísér, hiszen gyakornokként az Újvidéki Gazdasági Bíróságon egy olyan bírónő mellett dolgoztam, akinek a másik gyakornokkal együtt mi voltunk az utolsó generációja. Mi négyen a jegyzőkönyvvezetővel együtt igazán jó csapatot alkottunk. Ott is éreztem, hogy én csak így tudok funkcionálni. A Magyar Szóba is egy hihetetlenül jó igazgatónő vett fel, ő mentorált, de nemcsak a munkára tanított meg, hanem emberi tulajdonságokkal is felvértezett, és kialakult egy nagyon erős, összetartó csapat. Ugyanígy én is osztályt vezetek, és imádom a munkatársaimat. Amikor rákerültem a listára, akkor is ezt az összetartozást éreztem és éltem meg, hétről hétre, napról napra különféle emberekkel voltam beosztva a kampány során, és megtapasztaltam, hogy mennyire hasonló gondolkodást vallunk, hihetetlen volt az az energia, bármelyik rendezvényről beszélünk is. Észrevétlenül összebarátkoztunk, annak ellenére, hogy nem egy környezetből jövünk, nem ugyanaz az érdeklődésünk, más területeken mozgunk. Ezt az energiát, ezt az összetartozást szeretném továbbvinni, és a bizalmat munkámmal igazolni.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Eredmények, tervek, kapcsolatok
Interjú
Facebook

Támogatóink