„Minden Egész eltörött”

„Minden Egész eltörött”

A közmédia jelene és jövője

Az információs forradalom időszakában sokan vallják, hogy a közmédia ideje lejárt, ennek ellenére a Vajdasági Televízió magyar szerkesztősége 2018-ban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, az Újvidéki Rádió pedig 70 éves lesz az idén. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete nemrégiben szakmai napot tartott, melynek egyik előadása A közmédia jelene és jövője címet viselte. Klemm József, a Vajdasági RTV vezérigazgató-helyettese több mint negyvenéves tapasztalatot tudhat maga mögött, vagyis nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is ismeri ezt a témát.

Elkötelezetlen és kellő időben való tájékoztatás, független szerkesztéspolitika, függetlenség a pénzforrásoktól, a cenzúra minden formájának a tilalma, emberi és egyéb demokratikus, illetve szabadságjogok tiszteletben tartása — egyebek között így szokás jellemezni a közmédiát. Szerbiában a vonatkozó törvény két közszolgálati tájékoztatási eszközt említ, a Szerbiai RTV-t és a Vajdasági RTV-t, melyek egyenrangúak.


A szerző felvétele

Klemm József bevezetőként elmondta, 1999-ben, amikor létrejött az ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács, megfogalmazódott, hogy Vajdaságban tájékoztatási hálózatra van szükség, melyben mindenki megtalálhatná a saját szerepét. Ezen belül csomópontok létesítését látták elő, melyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a vajdasági magyarság ne maradjon megfelelő információk nélkül.

— Ebben a pillanatban sajnos még nem érzem, hogy ez a gyakorlatban is létrejött volna, pedig megvolt az eltökéltség a megvalósításhoz. Igen gyakran úgy tekintünk egymásra, mintha konkurensek volnánk, és nem egy közös cél érdekében tevékenykednénk. A mi feladatunk, hogy a vajdasági magyarságnak olyan információmennyiségről gondoskodjunk, amely lehetővé teszi számára, hogy minden, a közösséget érintő kérdésben releváns döntést hozhasson. Ha erre nem vagyunk képesek, felesleges a meglétünk. Ha mi csak magyarul tájékoztatunk, de nem próbáljuk meg a magyar közösséget tájékoztatni annak érdekében, hogy a szülőföldjén megmaradjon, akkor nincs értelme a működésünknek. Meg kell értenünk, hogy a vajdasági magyar tájékoztatás nem azért létezik, hogy ugyanazt mondja el, amit az állami sajtó, hanem ugyanazokról a témákról másként beszéljen, próbálja megtalálni azt a különlegességet, amely az itteni magyarságot érinti. Az Újvidéki Rádió tizenhat nyelven sugároz, ezek közül tizenöt kisebbségi, tehát nemcsak a magyaroknak, hanem minden kisebbségi sorsban élő nemzeti közösségnek fel kell fognia, hogy szüksége van olyan anyanyelvű tájékoztatásra, amely az érdekét képviseli. A közmédia témája ebben a pillanatban időszerű és időszerűtlen is egyszerre. Időszerű, mert Szerbiában készül az új médiastratégia, melyben külön fejezetet szentelnek ennek a kérdésnek, másrészt időszerűtlen, mert nagyon sok országban azt állítják, a közmédia ideje lejárt. Nincs rá szükség, hiszen az információs forradalom olyan óriási változást hozott a tömegtájékoztatásban, amely feleslegessé tette, hogy az állam külön finanszírozzon egy bizonyos médiumot, melynek az a feladata, hogy megpróbáljon más lenni, mint a többi. Én úgy érzem, ha a közmédia alkalmazkodni tud azokhoz az óriási változásokhoz, amelyek a tájékoztatásban mentek végbe, akkor továbbra is lenne helye.

Az előadó arra a kérdésre is kitért, hogy mit értünk közszolgálati médiaszolgáltatáson, illetve hogyan definiálják ezt a fogalmat Magyarországon és Szerbiában.

— Magyarországi definíció szerint azoknak a rádióknak, televízióknak és más elektronikus médiaszolgáltatásoknak a meghatározása, amelyeknek elsődleges céljuk a közszolgálat. Szerbül ezt javni interesnek, vagyis közösségi érdeknek nevezzük. Hogy mi a közszolgálat, illetve a közösségi érdek, azt ebben a pillanatban nagyon nehéz meghatározni. A XX. század elején ugyanis egy olyan életérzés uralkodott el az európai társadalmakban, amely szétzilálja a nemzetet, illetve azt az erőt, amely összetartja a közösségen belül élőket. Ady Endre írta a Kocsi-út az éjszakában című versében: „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött.” A XXI. században még inkább érezhető ez az atomizáció, mely lehetetlenné teszi, hogy meghatározzuk, mi a közösségi érdek. Mivel az államnak érdeke, hogy fenntartsa a közösségi médiát, több országban a költségvetésből finanszírozzák. Magyarországon például a közmédiának évente négyszer annyi pénzt adnak, mint amennyi a Szerbiai és a Vajdasági RTV költségvetése összesen, illetve majdnem annyit, mint a horvátországi és szlovéniai közmédia teljes költségvetése. Az Európai Unióban az előfizetéses fenntartás dívik, melynek értéke nagyon változó, Romániában például alig több mint 2 euró, Horvátországban 12 euró havonta. Szerbiára a kettős pénzelési rendszer — részben költségvetés, részben előfizetés — jellemző, viszont az új médiastratégia már azt irányozza elő, hogy országunk is térjen át teljesen az előfizetési finanszírozásra. A közmédiának mindig az alkotmányos jogokat és a demokratikus társadalmi rendet kell támogatnia, nem pedig a hatalmon levő politikai erőket. A nemzeti és etnikai kisebbségek, vallási és egyéb közösségek számára kell programokat gyártania. Emellett oda kellene figyelnie a szakmai innovációkra, a színvonal folyamatos emelésére és az etikai mércék alkalmazására, noha ez inkább elméleti jellegű, mert a közmédia Szerbiában olyan anyagi helyzetben van, hogy nem követheti az újításokat. Az etikai mércék betartása viszont azt eredményezi, hogy nem kelhet versenyre a kereskedelmi médiával, mely az alacsonyabb rendű emberi értékekre, emóciókra koncentrál.

Sokan azt állítják, a jövőben a közösségi média lesz az, amely átvállalja a közmédia szerepét, de Klemm József ebben nem hisz.

— A közösségi média hatására az információ cseréje valóban teljesen átalakult. Még én is úgy tanultam, hogy van egy hírforrás és egy címzett. Manapság minden hírforrás egyúttal címzett is, és fordítva, hiszen mindenki lehet hírgyártó és -befogadó. A közösségi média elsősorban a gyorsasággal tud magának embereket hódítani, de éppen azért megbízhatatlan, mert nem tudja ellenőrizni a hírt. A közösségi médiában a véleményközpontúság dominál, a szerző a saját véleményét írja meg, vagyis a saját szemszögéből a maga igazát. Mi ilyenbe nem mehetünk bele, nekünk a tényeket kell kommunikálnunk. Meggyőződésem, hogy a közmédiának van jövője, de szükség lesz bizonyos változtatásokra. A technikai újításokhoz sokkal gyorsabban kell alkalmazkodni, például a műsorokat azok által a „kütyük” által kell eljuttatni a fiatalokhoz, amelyeket ők használnak. Emellett a közösségi oldalakon is ott kell lennie a közmédiának, méghozzá sokkal fokozottabban, mint azt ebben a pillanatban teszi. A szerkesztőknek kommunikálniuk kell a közösségi oldalakon a saját műsoraikról. Elengedhetetlen az interaktív műsorok felkínálása és a szerkeszthető műsorrács is. Ez úgy történhetne, hogy legyártják a tartalmakat, felteszik a honlapra, és a néző, hallgató önként dönti el, mikor akarja megnézni, meghallgatni. Ha a közmédia nem tud ilyenné válni, akkor néhány éven belül eljutunk oda — ahol jelenleg a görögök tartanak, illetve a franciák már nagyon közel vannak hozzá —, hogy meg kell szüntetni a közmédiát, mert felesleges pénzkidobás, hiszen az embereknek nagyon kis százaléka nézi és hallgatja. Ennek bekövetkezése egyúttal teljes társadalmi összeomlás is lenne, hiszen nem lesz olyan médium, amelynek célja a közösség összefogása, az atomizált társadalom újraegyesítése. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába
Média
  • MTVA
  • 2019.02.15.
  • LXXIV. évfolyam 7. szám
Házasság hete a közmédiában
Média
  • MTVA
  • 2019.02.10.
  • LXXIV. évfolyam 6. szám
Facebook

Támogatóink