„Míg te »keep it real«, én keep it Rilke” — Závada Péterrel egy kávéházban ülve

„Míg te »keep it real«, én keep it Rilke” — Závada Péterrel egy kávéházban ülve

A rapzenét, vagy konkrétan az Akkezdet Phiai zenekart hallgatva mindig egy zakatoló vonat jut eszembe. Vonaton ülni, utazni, valahonnan valahova menni, s mantrázva ismételgetni mondatokat... „A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

 

Závada Péter, az Akkezdet Phiai egyik frontembere, költő, zenész, nyelvtanár és Ratkóczi Huba gitáros estje is ugyanezt az érzést hozta elő, noha más volt a forma. Tempóját tekintve sokkal inkább sínbusz. A versekhez gitár, looppedállal felvett ismétlődések és kacifántos szólók, rapszövegek és slam poetry. Sok olvasó valószínűleg most dobja félre az újságot, hiszen felét sem érti annak, amiről beszélek. Az idősebb generáció Pált, a fiatalabb már Pétert ismeri jobban a Závada családból. A Kosztolányi Dezső Színházban sem lehetett látni negyven évesnél idősebbeket, sőt... De a szerencsések „Jadviga párnájáról eszik a baklavát”. Závada Péter az Ahol megszakad című első kötetéből, illetve készülő, hamarosan megjelenő könyvéből is hozott verseket Szabadkára.

Boldog óra
Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog
Ezernyi égi vaskohász
Locsolja szét a sörhabot.

* Hogyan kezdesz hozzá a versíráshoz? Erős képeket olvashatunk/hallhatunk ki költeményeidből. Inkább merengésből, esetleg érzelmekből vagy meghatározott képekből indulsz ki?

— Ez nagyon változó. Korábban mindig a szépséget akartam megragadni, azt, amit én szépnek találtam, mostanában azonban inkább egy analitikusabb vonalat követek. Azt próbálom a felszínre hozni, amitől félek, a múltam egy-két képkockáját. Ezekből dolgozom, és sokszor lesz belőlük szorongástematikájú szöveg, de ez is változik. Valóban nagyon erősen képi ez a gondolkodás. Erősen a mondatokra fókuszál. Azt boncolgatja például, hogy mit lehet megcsinálni egy mondattal, hogyan működik egy szókép, és mindezt az ember belehelyezi valami ÉN/TE kontextusba vagy egy szerelmi történetbe, de ez eléggé összetett.

* Amit ma láttunk, az inkább egy lassabb hullámzású verses est volt, mely másfajta koncentrációt igényel, mint egy Akkezdet Phiai-koncert. Neked mikor melyik esik jól?

— Azt hiszem, természetes, hogy az ember ahogy idősödik, egyre inkább érdeklődik a meditatívabb dolgok iránt, vagyis egyre jobban szeret elmerengeni. Mindmáig imádom az Akkezdet-koncerteket, de azokat leginkább a húszas éveimben szerettem, mert lehetett rajtuk tombolni, a közönséggel együtt bulizni. Most, hogy több tényező megváltozott az életemben, közelebb áll hozzám a csöndesebb munka, ezért foglalkozom egy kicsit többet a versekkel.

* Nagyon tetszett, hogy az egyik szöveget telefonról olvastad fel. Láttam és éreztem a döbbenetet egy-két nézőn, amint azt gondolta magában: „Na, a kulturálatlan állat, a saját előadóestje kellős közepén mobilozik...” Aztán pedig teljesen átfordult a dolog, a telefon kijelzője papírrá vált.

— Ebben van egy fajta provokáció, de üzenete is van, mégpedig hogy 2014-ben nem műveletlenség telefont használni, sőt. Nemrég dramaturgként dolgoztam egy színházban, ott is a telefonomba jegyzeteltem. Az elején ez nem tetszett a rendezőnek, kiakadt, de megmagyaráztam neki, hogy én mindent a mobilomba írok, mert utána könnyedén el tudom küldeni magamnak a szöveget, tudom szerkeszteni, használni, és ez mind nagyon fontos. Nyilván vannak helyzetek, amikor én is kikapcsolom a telefonom, de nem szabad ódzkodni a használatától, és megijedni, mert az igencsak maradi viselkedés 2014-ben.

Mert a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri,
de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slam poetry,
és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!

* Vajdaságban is alakulgat egy kisebb slam poetryvel aktívabban foglalkozó közeg, de sokan szerintem még mindig nem tudják, hogy ez pontosan mit is fed. Mi neked a slam poetry?

— Számomra az egyik legszabadabb önkifejezési forma, mert igazából a slam az a spoken word — előadott költészet — versenyformája, s valójában bármit elmondhatsz a színpadon, a lényeg, hogy saját szerzemény legyen. Belefér minden. Azért szeretem nagyon, mert lehetőséget ad, hogy bárki előadhasson bármilyen szerzeményt. Csak akkor vannak szabályok, amikor versenyről beszélünk. A spoken word poetry már nagyon régóta létezik, és amikor versenyt vagy esteket szerveznek belőle, az a slam. Olyankor vannak szabályok. Három perc áll rendelkezésre, nem igazán lehet kelléket és zenét használni, s olykor még az is megkötés, hogy fejből kell mondani a szöveget. Van zsűri, mely pontozza a produkciókat, és a tagjai között mindig van valaki a közönségből is.

*Igen jellemző a slam poetryre, hogy az előadók erőteljesen reflektálnak társadalmi gondokra, aktuálpolitikára. Ez is követelmény?

— Manapság a közéleti költészet valójában halott. Senki nem ír ilyen formában, illetve ha ír, akkor az unikumnak számít. A slam élesztette fel a közéleti és az alkalmi költészet hagyományát, tehát a szövegeknek is általában a helyszínen kell hatniuk, instant hatást kell kelteniük a közönségben, ezért sokszor aktuális témákkal foglalkoznak. Szociális, társadalmi témákra reagálnak, aktuálpolitizálnak, vagy celeb- és popkulturális kérdéseket boncolgatnak.

* Tud-e szerinted ma Magyarországon a slam változtatni azokon az helyzeteken, amelyekkel az emberek/fiatalok többsége nincs megelégedve?

— Szerintem nagyon lassan, de tud. Azért tud, mert most már alig van olyan középiskola, amelyben ne hallottak volna a slamről. A magyartanárok is kezdenek megbarátkozni vele. A slam a szöveg szempontjából valójában nem hozott sok újdonságot, hiszen akármilyen szöveget lehet mondani, viszont medialitásában, illetve abban, hogy a fiatalokat mennyire szólítja meg, és teszi társadalmilag érzékenyebbé, abszolút újdonságnak számít. A mozgalom része az, ami egyedülálló. Sokan foglalkoznak vele. Tavaly volt országos középiskolai slam poetry verseny, több gimnáziumban érettségi tétel volt. Azt látom, hogy mint a legtöbb underground műfaj, a slam is a liberalizmusnak, a demokráciának valamiféle válfajával ápol szoros kapcsolatot. Ritkán lehet konzervatív, jobboldali slamereket látni. Ilyen is akad néhány, de alapvetően olyan világnézethez, politikai nézőponthoz kapcsolódik, amely fiatalos, szabad, laza, és az egyenjogúságra, toleranciára, demokráciára épít, tehát ilyen szempontból változtathat a dolgokon szép lassan. Talán akkor, amikor ez a generáció felnő.

* Sokan az irodalmi kánonból nem tudják megfogni a slam poetryt. Lehet, hogy éppen a szabadsága és a lazasága miatt nem tudják kezelni? Vagy tudják, de rosszul?

— Szerintem itt alapvető fogalmi tévedések voltak, vannak, az emberek nem igazán tudták, hogy mi ez. Most írtam ebből a témából egy hosszabb szakdolgozatot a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi szakán, ott próbálom fejtegetni az egésznek a lényegét. Leginkább színházi szempontból közelítem meg. A slam poetrynek a performativitása, és ezáltal a teatralitása a legfontosabb. Nem irodalomelméleti és irodalomtörténeti szempontból érdemes elemezni a szövegeket. Lehet bennük költői képeket vizsgálni, de nem ez a lényeg, hanem a performatív aktus, a performatív funkció. Ez az, ami egyedülállóvá teszi. Színházi szempontból erről még senki nem beszélt, így még nem fogalmazták meg. Ezért van, hogy a hagyományos esztéták és a hagyományos esztétikák felől közelítő irodalmárok nem tudnak vele mit kezdeni. Látják, hogy itt mindent lehet, látják, hogy általában véve mivel demokratikus, ezért gyengébb, nincs szerkesztőbizottság, mely megmondja, milyen egy jó vers. Itt nincs. Itt a közönség a szerkesztőbizottság.

* Merre tartasz most? Mi izgat leginkább?

— Nagyon izgat a színház. Tavaly írtam egy darabot (Reflex), melyet a Szputnyik Hajózási Társaság mutatott be, és az idén is dolgoztam több helyen: a Tünet Együttesnél mint dramaturg, a Krétakörnek írtam szöveget, de szeretnék drámát írni. Nem biztos, hogy dramatikus, inkább verses posztdramatikus szöveget, melyet színházban is elő lehet adni. Ez nagyon érdekel jelen pillanatban. Új album készül az AKPH-val, és szeretném végre befejezni a második kötetemet, melyből ma is hangzottak el versek. Szeretném, ha egy erős kötet lenne, ezért halasztgatom a nyomdába kerülésének időpontját.

* Optimista vagy pesszimista embernek tartod magad?

— Húú, ez nehéz kérdés — nevet. — Nálam ez napról napra változik. Sőt, percről percre. Valóban. Nagyon érzékeny típus vagyok. Egyik pillanatban eszembe jut valami, és elszomorodok, de a másikban ki tudok zökkenni ebből az állapotból, ha valami jó élményben van részem. Szóval elég hullámzó. De nem vagyok alapvetően pesszimista. Nagyon reménykedem benne, hogy minden jól fog alakulni.

Én is reménykedem. A beszélgetés tovább folyt az éjszakába, s folyna most is, ha Huba, Peti és Fruzsi kocsija ki nem fordult volna néhány csevap után Szabadkáról a határ felé. A sínek zaját még hallottam néhány percig... A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus, a lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus. A lelked... a tested... az elme... a rím...


Závada Péter

1982-ben született Budapesten. Az ELTE angol-olasz szakán diplomázott, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakos hallgatója. Hónapokig élt Kaliforniában, Rómában majd Párizsban. Dolgozott nyelvtanárként és reklámszövegíróként. Kamaszkorától fogva az Akkezdet Phiai rap és slam poetry csapat tagja. 2009 óta publikál verseket többek között az Élet és Irodalomban, a Holmiban, a Jelenkorban, az Alföldben, a Hévízben, a Műútban és a Literán. Első kötete az Ahol megszakad 2012-ben jelent meg a Libri kiadó gondozásában. A József Attila Kör tagja.


Ratkóczi Huba

A magyar underground zenei élet jellegzetes alakja. (Napokon, Soulbreakers, Seen, ex-Esclin Syndo) Könnyen fölismerhető, egyedi hangzása intenzív színpadi jelenléttel párosul. Az utóbbi években egyre több energiát fektet szólóprojektjébe a Hubstation-be. Az alapvetően egyszemélyes produkció gyakran egészül ki vendégekkel, színesítvén az alapvetően blues gyökerű, meditatív, pszihedelikus zenei világot.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink