„Hópehely ostya, csöpp búzakenyér”

„Hópehely ostya, csöpp búzakenyér”

Advent első vasárnapján püspöki szentmisével nyitották meg a megszentelt élet és a szeretet évét Nagybecskereken. Ez a harmadik tematikus időszak a Nagybecskereki egyházmegye ötéves pasztorális tervében, melyet a hit és a remény évei előztek meg. Ennek jegyében Maradjatok meg szeretetemben címmel adventi útikönyvnek szánt kiadványt jelentettek meg, az évközi vasárnapok homíliáinak a középpontjában pedig az elkövetkező hónapokban a szeretet áll.

Az év egyik legszebb időszakát, a karácsonyt szokás a család, illetve a szeretet ünnepének nevezni. A karácsony azért válhatott a szeretet ünnepévé, mert Jézus születésében egészen kézzelfoghatóvá vált Isten szeretete.

Sándoregyházán, a legdélebbi vajdasági magyar településen Pósa Gyula atyát kerestük fel, aki az idén októberben töltötte be 73. életévét, és Bánátban ő a hivatását gyakorló legidősebb plébános. Arra kértem, fogalmazzon meg néhány szép gondolatot a karácsony kapcsán.

— A karácsony lényege, hogy maga az Isten fia öltött emberi testet. Az ünnep mélysége, átélése attól függ, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, tudnak Istenről. Ő maga — ahogyan Mózesnek kinyilvánította — az, aki van. Maga a lét. A létnek és az életnek minden teljessége. Isten teremtő is, a teremtése pedig abban áll, hogy szétosztja magát. Az ember az, akinek Isten a legtöbbet ad magából. Így hozta létre az első emberpárt, mely egy ideig a legnagyobb egységben és közösségben létezett Istennel. A gonosz lélek kísértésére hallgatva azonban felbontotta ezt a lelki állapotot, és elkezdett Isten nélkül, sőt, Isten törvényeivel ellentétben élni. Így megszakadt az eredeti boldog állapot, az Istennel való egység az emberiségben. Mivel nem tudták továbbadni ezt a belső gazdagságot, az emberiség ily módon élt Krisztus eljöveteléig.

* Vagyis a karácsonyi csodáig.

— Isten megígérte, hogy újra megteremti az elveszett egységet. A karácsony legnagyobb szépsége éppen az, hogy az Isten leereszkedett hozzánk. Elsőként magzattá, majd egy pici gyermekké vált, aki teljesen a szülők és az emberek segítségre szorult. A karácsonyi események csodája, hogy Jézus nem palotában született, hanem olyan helyen, ahova az angyalok üzenetére a legegyszerűbb emberek is odasiethettek. Ajándék volt számukra, hogy a saját szemükkel láthatták, és meg is érinthették a kisdedet.

Karácsonykor maga Isten fia jött közénk. Az angyal Emánuelnek nevezte Jézust, ami azt jelenti, Isten velünk van. Kétezer éve velünk van. A karácsony központi eseménye a szentmise, melyen a legnagyobb közelségbe kerülhetünk a kis Jézussal.

* Megadatik-e mindenkinek, hogy átérezze ezt az állapotot?

— Az az ember élheti át igazán a karácsonyt, aki hisz Isten nagyságában és közelségében. A karácsony Isten legnagyobb ajándéka, mert a mennyei atya minden kincsét nekünk adta, saját magát az ő fiában. Karácsonykor ennek az eseménynek a kisugárzása hatja át az embereket, talán még azok is érzik, akik nem hisznek. A levegőben van. Ez az a nap, amikor öröm és békesség árasztja el az emberek lelkét. Az egyik legszebb ünnepi énekünk éppen az Ó, gyönyörű szép titokzatos éj, mely a gyermeket csöpp rózsalevélnek, illetve búzakenyérnek nevezi.  

* Az emberek azonban manapság gyakran elfelejtik, hogy a karácsonynak ez a lényege, és inkább a külsőségeket, a drága ajándékokat helyezik előtérbe. 

— Ez sajnos valóban így van. A kereszténységben elgyöngült az evangélium átélése, megfeledkeznek arról, hogy Isten mit tett értünk. Ezáltal halványul a karácsony megélésének mélysége, szépsége is. Ha nem érezzük, hogy Isten köztünk van, akkor nem érezzük át a karácsony lényegét.

Az idősebbek gyakran emlegetik, hogy az ő gyermekkorukban, több évtizeddel ezelőtt, szebb volt a karácsony. Én is emlékszem, hogy otthon, a szülői házban az édesapám szalmát hozott a szobába, karácsonyfát állítottunk, énekeltük a karácsonyi énekeket. Főleg az édesapám énekelt szívből, a hangját még most is hallom. Bizonyos szokások megmaradtak, a karácsonyfa díszítése, a hagyományos ételek, de sok minden elveszett, elmaradt.

Négy éve vagyok Sándoregyházán, az adventi hangulat itt is jellemző, érződik a készülődés. A hívek karácsonykor jönnek el a legnagyobb számban a szentmisére ünnepelni, ilyenkor megtelik a templom, ami máskor nem igazán jellemző.

* Ön hogyan ünnepel?

— Igyekszem én is többet magamba szállni, elmélkedni, mellőzni minden olyan munkát, amely nem szükséges. Ilyenkor félre kell tenni a felesleges időtöltést, hogy az ember jobban tudjon összpontosítani az imára. Éppen mostanában olvastam róla, hogy az ember az, amit gondol, érez és cselekszik. Amit gondolok, érzek és teszek, összességében ez alakítja a jellememet. Ezért kell a készülődésben a gondolatokat, az érzelmeket, a cselekedeteket az igazi jóra irányítani. Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, és nem ül a gúnyolódók társaságában, hanem az Úr törvényén gondolkodik éjjel és nappal.

 

Ó, gyönyörű szép titokzatos éj

Ó, gyönyörű szép titokzatos éj,
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel.

Ó, fogyhatatlan csodálatos ér,
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér
Benne, lásd, az édes Úr, téged szomjaz, rád borul,
Egy világgal ér fel.

(Ho 29)

**

Boldog az az ember,
aki nem követi a gonoszok tanácsát,
nem áll a vétkesek útján,
és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,
hanem az Úr törvényében leli kedvét,
s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!

Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében meghozza gyümölcsét,
és amelynek nem hull le a lombja.
Boldogul minden dolgában.

Nem így járnak a gonoszok, nem így,
hanem úgy, miként a szálló por,
amelyet elsodor a szél.
Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor,
sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját,
de elvész az istentelenek ösvénye.

(Zsoltárok könyve 1)

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink