„Hazádnak rendületlenül...”

„Hazádnak rendületlenül...”

A mai Sztárportré fényes csillaga 1905-ben született Budapesten. Gyermekkorában hamar megmutatkozott a festői tehetsége, ezért jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, ahová fel is vették. Bár buzgón vetette magát tanulmányaiba, figyelme hamar egy másik „szakma” felé irányult. Rádöbbent, az a lángocska, amely néha szunnyadt, máskor meg ég benne, az ecsettel a kezében sosem fog lobogni.

Ezért aztán barátai tanácsára az előadó-művészet felé fordult, mely pályán úgy érezte, van esélye felküzdenie magát az élvonalba. Ez volt az oka annak, hogy eldobta az ecsetet és a ceruzát.

Ráday Imre tizennyolc évesen már a székesfehérvári színház tagja volt, ahol kisebb szerepeket kapott. Elsőként egy operettkórusban kellett helytállnia, amit szívből gyűlölt. Olyannyira, hogy a próbákon sem akart részt venni, de a lógós művésznövendéket fülön csípték. A mellőzés reményében olyan hamisan követte a karmester skáláját, ahogyan csak lehetett. Persze erre a turpisságra is fény derült, és marasztalták a búgó hangú ifjút, akinek sorsa ezzel örökre megpecsételődött. 1924-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához igazolták, ahonnan Forgács Rózsi kamaraműhelyéhez szerződött. Itt rendre hősszerelmes szerepeket osztottak rá. Ekkor figyelt fel rá a német UFA filmgyár magyarországi képviselője, aki egy próbafelvétel után rögtön alkalmazta. Így lett Ráday élete első filmjében a kor nőideáljának, Liane Haidnek a partnere.

A nagy sikerű kezdés után összesen hét egész estés némafilm címszereplőjeként volt látható. Az első hazai mozgóképes munkáját a Csókolj meg, édes! című, 1932-ben forgatott alkotásban kapta. Ezt követte a Címzett ismeretlen, melyben Agáy Irén mellett tündökölt. Ez idő tájt ismerkedett meg első feleségével, Erdélyi Micivel is, aki egykoron maga is az UFA alkalmazásában állt. A fiatalokat annak idején még Nóti Károly forgatókönyvíró mutatta be egymásnak. Ő volt a szerzője annak az 1937-ben rögzített, Szerelemből nősültem című gyöngyszemnek is, amelyben éppen a Ráday—Erdélyi-páros volt a főszereplő. Ennek az idilli mozgóképnek csupán az volt a szépséghibája, hogy a vásznon szerelmespárt alakító kettős tagjai a valóságban már nem éltek együtt.

Miközben Jávor Pál és Páger Antal mellett ő volt a harmadik legnépszerűbb amorózó, Thalia szentélyében rendezőként is bemutatkozott. Világéletében érdekes és hálás feladatnak tartotta a direktor munkáját. Ezért amikor a Royal Teátrum felkérte, hogy tanácsadóként vegyen részt az egyik bemutató munkálataiban, ő örömmel vállalta. Ennek ellenére a hetedik művészetet sem hanyagolta el. 1937-ben a Kölcsönkért kastély című parádés vígjátékban remekelt Kabos Gyula oldalán, aki a Lovagias ügy című klasszikusban úgyszintén a „játszótársa” volt. E film premierjét egyébként antiszemita, fajvédő tüntetők próbálták megzavarni, de a rendőrség percek alatt szétzavarta a tömeget. A sajtó képviselői elítélték a bojkottkísérletet. Ennek ellenére az alkotók tisztában voltak vele, hogy nehéz idők következnek. 1938–tól minden színésznek két generációra visszamenőleg igazolnia kellett a származását. A keresztény vallású Ráday sem volt kivétel, a nagyszülei zsidó származása miatt pedig el is tiltottak a pályától. A harminchárom éves bálvány az emigrálást választotta. Mielőtt Hollandiába utazott volna, a Zeneakadémián egy irodalmi versösszeállítással búcsúzott a hazájától.

Ráday Imre életútját a második világháború és az azt követő rendszer törte ketté. Búcsúestjén könnyes szemmel, halkan és végtelenül egyszerűen szavalta el a Szózatot, melynek végén a közönség állva tisztelgett a munkássága előtt.      

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Sztárportré
  • Összeállította: Brasnyó Zoltán
  • 2016.02.22.
  • LXXI. évfolyam 7. szám
Facebook

Támogatóink