„Ha két életem lenne, akkor sem tudnám mind feldolgozni”

„Ha két életem lenne, akkor sem tudnám mind feldolgozni”

Nemrégiben mutatták be Törökkanizsán Szabó József helytörténész A törökkanizsai kastélyparkok árnyékában címet viselő legújabb könyvét.

Az esemény népes közönségét és a szerzőt Újhelyi Nándor, a községi képviselő-testület elnöke, Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke és Gondi Martina, a VMMI igazgatója köszöntötte. Az alkalmi műsorban fellépett Kónya Sándor csókai versénekes, valamint Tratyik Regina és Likár Márk, a helyi általános iskola diákjai. 


Szabó József a könyvvel és nagyapja fotójával (A szerző felvétele)


Szabó József 1957. november 27-én született Törökkanizsán. 1976 óta elektromechanikusként dolgozik az Aleva élelmiszeripari vállalatban. Már fiatalkorában érdekelte a történelem és a sport. A helybeli futballklubnak tizenhat évig volt aktív tagja. A sportkarrierje befejezése után minden energiáját a helytörténet-kutatásnak szentelte. Kezdetben csak a Törökkanizsát érintő témákat kereste, majd érdeklődési körét egész Bánát területére kiterjesztette. Emellett képeslap- és könyvgyűjtéssel is foglalkozik. Eddig három kötete jelent meg, egy könyvnek pedig társszerzője. Mintegy ötven helytörténeti tárgyú írást publikált vajdasági folyóiratokban. Az általa feldolgozott szakterületek közül kiemelkednek a nálunk ritkaságnak számító gazdaságtörténeti tanulmányok, mint például a vásárok, a kereskedelmi központok és a mezőgazdasági gépek elterjedése Bánátban, vagy a bánáti selyemipar, kertészet, állattenyésztés, szőlészet története stb. A másik nagy kutatási területe a törökkanizsai nemesi családok és kastélyok regényes múltja.

Munkássága kiterjedt a műemlékek megvédésére is. 2002-ben sikerült elérnie, hogy visszaállítsák Törökkanizsán Tallián Emilnek, Torontál vármegye főszolgabírájának, világutazónak az emlékművét, 2005-ben a segítségével készült el a katolikus plébánián levő Szent György-dombormű. 2008-ban emléktáblát emeltetett a katolikus templom felépítőjének, Szerviczky György kegyúrnak, valamint a józseffalvi származású Mojsije Mioković pravoszláv érseknek a tiszteletére.

Szabó József magyarul és szerbül is egyaránt publikál, alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, tagja az újvidéki PČESA vajdasági honismereti és történelmi társaságnak, mely eddig hét alkalommal díjazta munkáit Arany Lúdtollal. Tevékenysége elismeréseként 2012-ben Szenteleky Kornél Irodalmi Díjjal jutalmazták.


A Maldeghem-kastély ma a könyvtárnak ad otthont (Horváth Zsolt felvétele)

A bánáti hely- és művelődéstörténeti írásokat tartalmazó, A törökkanizsai kastélyparkok árnyékában című kötet, mely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában, illetve dr. Mák Ferenc szerkesztésében jelent meg, afféle rendhagyó és megérdemelt ajándék a szerző hatvanadik születésnapjára. A 270 oldalas könyvhöz dr. Németh Ferenc művelődéstörténész, egyetemi tanár, a kötet recenzense írt utószót. A rendezvényen a könyvet tanulságos olvasmányként ajánlotta nem csak a törökkanizsai olvasók figyelmébe.

— Ez a munka mindenekelőtt annak a bizonyítéka, hogy Bánátban, ha nem is nagy számban, de ténykednek szorgos, mondhatni, megszállott helytörténészek, akik kutatásaik eredményeit kötetbe foglalva teszik az olvasó elé. Bánát egyik ilyen szenvedélyes, kitartó, igényes hely- és tájtörténésze Szabó József, aki immár néhány évtizede Törökkanizsa és Észak-Bánát múltjának a feltárásán fáradozik. Munkájával évről évre mind mélyebbre hatol a gazdag hely- és művelődéstörténeti értékek rétegeiben, és onnan hozza felszínre a számára legérdekesebb témákat, jelenségeket, eseményeket. Nála a helytörténeti kutatások a bánáti vonatkozású képeslapok és könyvek gyűjtésével párosultak, írásai pedig éppen a több ezer darabból álló gyűjteménye révén lettek teljesebbek, érdekesebbek, szemléltetőbbek — hallottuk dr. Németh Ferenctől.


A visszaállított Tallián Emil-emlékmű (Horváth Zsolt felvétele)   

Szabó József elmondta, nagyszülei a Tallián családnál dolgoztak, a nagyanyja szakácsnő, a nagyapja szobainas volt, és már gyermekkorában különféle történeteket hallott tőlük, melyek nagyon felkeltették az érdeklődését. 

— Negyedikes-ötödikes koromban került a kezembe Borovszky Samu Torontál vármegye története című munkája, mely abban az időben könyvritkaságnak számított. Nagy lelkesedéssel forgattam, kimásoltam belőle a Törökkanizsáról írott anyagot. Aztán múltak az évek, engem pedig továbbra is nagyon foglalkoztatott, hogyan került ide a törökkanizsai nemesség, milyen volt az életvitele, a rokoni kapcsolatai stb. A szomszédságomban is laktak olyan idős emberek, akik tudtak erről mesélni. Kukli Károly és József bácsi szintén a Talliánéknál szolgált, Kovács István a Schulpe családnál volt szobainas. Sokat beszélgettünk, kerestük az alagutat, mely állítólag a kastély alól indult, és egészen Magyarkanizsáig vezetett, viszont sosem találtuk meg. Már az általános iskolában nagyon szerettem a történelmet, előre megtanultam a leckéket, és figyelmeztettem a tanáromat, ha az órán kifelejtett valamit. Intenzíven és tudatosan azonban csak akkor kezdtem el kutatni, amikor befejeztem a sportkarrieremet. Az első témám a Szerviczky család volt. Nagy sikerélményként éltem meg például azt, amikor megtaláltam Szerviczky Györgynek a még nem publikált testamentumát. Ebben bukkantam rá a család által létrehozott ösztöndíjalap adataira is, mely 1918-ig működött, és minden évben tizenkét gyermeket iskoláztattak belőle. Fájó élmény, hogy noha számos tanulmányban rámutattam a Szerviczky család érdemeire, a kápolnáját mégis lassan elnyeli az enyészet. És ugyanez a sors vár a törökkanizsai kastélyokra is. Amikor láttam, hogy a törökkanizsaiakat is érdeklik ezek a témák, az még nagyobb lendületet adott. Vajdaságban nincs olyan levéltár, múzeum vagy könyvtár, ahol ne fordultam volna meg, valamint Budapesten is kutattam. Kezdetben csak a törökkanizsai vonatkozások érdekeltek, de aztán olyan érdekes, Bánáttal kapcsolatos szövegeket is találtam, amelyeket nem hagyhattam ott. Mára annyi anyagom gyűlt össze Törökkanizsáról és Bánátról, hogy ha két életem lenne, akkor sem tudnám mind feldolgozni és megírni.

A könyvbemutató közönségének Szabó József kiemelte a kötet néhány fontos témáját. Az egyik a Kastélyfosztogatás, műkincsrablás a felszabadítók engedélyével című írása, melyben azt foglalja össze, hogy 1944 októberében, az úgynevezett szabad préda napjaiban, milyen mérhetetlen károk keletkeztek a négy törökkanizsai kastélyban. Emellett érdeklődésre tarthat számot, hogy kik voltak Székely Bertalan festőművész ifjúkori mecénásai, mely kastélyparkokat tervezte Christian Heinrich Nebbien híres tájépítész, illetve hogyan vált elfelejtett iparággá a bánsági selyemtenyésztés.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jótékonysági Mikulás-bál Muzslyán
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
A tizenöt éves Bokréta
Bánáti Újság
  • (ZSE)
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink