„Engem most leginkább a gyermekközönség inspirál”

„Engem most leginkább a gyermekközönség inspirál”

A múlt héten Vajdaságban vendégszerepelt Korhecz Imola előadóművész, Radnóti-díjas versmondó és a Cimbora együttes. A Legyél a Cimborám! című lemezük anyagát interaktív vers- és mesekoncert keretében mutatták be. A műsort elsősorban az óvodásoknak és a kisiskolásoknak ajánlják.

 







Fotó: Szlovák Judit

A topolyai rendezvény után Korhecz Imolával elsősorban arról beszélgettünk, milyenek a mai, modern kor gyermekei, és hogyan lehet őket a verssel, zenével, játékkal becserkészni, elcsábítani a számítógéptől.

— A gyerekek nagyon hálás és őszinte közönség, ami szerintem régen is így volt és a jövőben is így lesz. A fellépés során arra koncentrálok, mi jön felém a nézőtérről, és rákapcsolódom arra az energiára, amelyet a kicsinyektől kapok. Azért jó gyerekeknek műsort készíteni, mert hatalmas szeretetet és azonnali visszajelzést kapunk tőlük, hiszen őket még az érzelmeik vezetik. Ebbe szerettem bele, idestova tíz éve, amikor jött az ötlet, hogy interaktív vers- és mesekoncertekkel mutatkozzunk be. Előtte én inkább a prózában voltam otthon, és nem is gondoltam, hogy valaha énekelni fogok. Voltak gátlásaim, például, hogy én nem tudok énekelni, de amióta ezt csináljuk, azóta dallamok születnek meg bennem, és egy csodálatos, végtelen lehetőséget rejtő világ tárult fel. Ebben a műfajban megtaláltam önmagamat, valósággal újjászületek egy-egy koncert alatt. Pénz, siker és teljesítményorientált világban élünk, ahol minden felgyorsult, de valahogy a művészetek továbbra is örök érvényűek. A mai gyerekeket nagyon sok inger és hatás éri, de ha elhangzik egy vers, melynek ritmusa, dallama van, ők azonnal befogadják. Nagyon fontos, hogy minél előbb találkozzanak a költészettel és a benne bujkáló zenével. Például a cimbora szó is nagyon játékos, szinte muzsikál.


Fotó: Roncsák Alexander

* Elmondtad, hogy egy sajátos hálózatot is szeretnétek kialakítani, mely különböző foglalkozásokat kínálna az érdeklődőknek.

— Nagyon szeretném, hogy ezek az interaktív vers- és mesekoncertek folytatódjanak, a célunk pedig valóban az, hogy egy hálózatot alakítsunk ki, Cimbora-klubokat, ahol játszóházak, kézműves-tevékenységek is lennének. Az elképzelés megvalósításáról már elkezdtük a tárgyalásokat, Vajdaságban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet állt mögénk. Az eszmét a Cimbora című műsortól kölcsönöztük, melyet évtizedeken át kísérhettek a nézők a televízió képernyőjén. Nagyon sokan még most is szeretettel emlékeznek rá.

A koncertjeinken is előadott Cimbora-dal Horgas Béla és Cseh Tamás szerzeménye, a többi saját megzenésítés. A Legyél a Cimborám! című lemezen, melyet májusban adott ki a VMMI, mai költők verseit énekeljük, Weöres Sándort, Kányádi Sándort, Varró Dánielt, Kovács András Ferencet, Szűcs Imrét... A zenésztársaim, a muzsikus cimboráim csodálatos emberek: Juhász Csaba (gitár), Podhorányi Zsolt (billentyű), Schneider Szilveszter (ütőhangszerek), Veér Bertalan (hegedű), és a lemezünkön közreműködik még a szabadkai Pálfi Ervin (bőgő) is. Nálunk a gyerekek verset mondanak, énekelnek, táncolnak, hangszereken muzsikálnak, vagyis egyfajta összművészeti produkciót hozunk létre. Az a cél, hogy ezt továbbfejlesszük, és akár még az oktatásban is helyet kapjon. Keresünk egy állandó helyszínt, itt, Vajdaságban is, ahol rendszeresen lehetne ilyen foglalkozásokat tartani. Nekem szívügyem, hogy az itteni gyermekekhez is minél gyakrabban eljussunk, hiszen jómagam innen származom, Topolyán születtem, Szabadkán nőttem fel.
















Fotó: Roncsák Alexander
 

* Mi a helyzet a kamaszokkal? Őket hogyan lehet a versekkel megközelíteni?

— A kamaszok a legnagyobb kihívás, őket valóban nem egyszerű megfogni. Nemrégiben a Művészetek Palotájában volt egy csodálatos találkozásunk a középiskolásokkal. Érdi Tamással van egy József Attila-műsorunk, „A semmi ágán…” a címe, és elmondhatom, hogy József Attila sorai ma is ugyanannyira aktuálisak, mint régen voltak. Azzal, hogy a technika ilyen mértékben fejlődött — már a kisgyermek kezében is ott van a mobiltelefon —, nem tudunk mit kezdeni, együtt kell vele élni. De mindezek mellett meg kell születnie az igénynek és a vágynak, hogy a gyerekek verset mondjanak, olvassanak, énekeljenek, megszeressék az anyanyelvüket. Mi játékosan közvetítjük a művészeteket. Sokan csak legyintenek erre, azt mondják, a mai gyerekek már annyira a technika világában élnek, hogy nem is vágynak rá, hogy verseket vagy meséket olvassanak nekik, ők már csak rajzfilmeket néznek, azt is az interneten. A színpadon egyszerű kellékeket használunk, varrott csigabigákat, fából készült hangszereket, gumilabdát, melyeknek a megkaparintásáért a műsor során hatalmas küzdelem folyik. Tehát a mai modern gyereket is, aki már számtalan ketyerével találkozik, lázba tudja hozni egy „kezdetleges” játék, mert a belső világa ugyanolyan kreatív, mint a régebben élt gyerekeké. Neki csak az a fontos, hogy milyen érzelmek áradnak feléje. Minden koncertünk más, sok az improvizáció, ezért külön hálás vagyok a zenésztársaimnak, akik nagyon toleránsak és alkalmazkodóak.

* Mindig visszakanyarodsz a gyerekekhez…

— Elképzelhető, hogy felnőtteknek is készítünk majd műsorokat, és a József Attila-összeállítást is szeretném továbbvinni, középiskolákba eljuttatni. Csodálatos pillanataink vannak felnőtt nézőkkel is, de engem most leginkább a gyermekközönség inspirál. A kicsik hatalmas energiát és hitet tudnak adni ebben az időszakban, amikor sokszor kiábrándul az ember. A lelkesedés a legfontosabb energia, melyet a gyerekektől kapunk meg legközvetlenebbül és legegyértelműbben. Szeretnénk egy színházi előadást is létrehozni, mert ez a produkció eredetileg színházban született meg. 2006-ban a budapesti Új Színházban kértek fel bennünket egy előadásra. Cimbora friss tintával volt a címe, mert akkor jelent meg egy Friss tinta című, mai magyar költőket összefoglaló kötet, abból válogattuk a verseket. A tíz év fordulópont és számadás lehet. Ha összegzem a tapasztalatokat, valami azt súgja nekem, ideje visszatérni a színházhoz, találni kell egy helyet, ott megcsinálni egy előadást, majd abból kilépve lehetne tovább koncertezni. Én nem vagyok ellensége a technikának, a mobiltelefonnak, az internetnek, hiszen óriási lehetőségeket nyújt az információk közvetítésében, de nem mindegy, milyen üzenetek jutnak el a gyerekekhez. Ebben iránymutató a mi munkánk, hiszen azt igyekszünk bizonyítani, hogy a művészeti élmények is hozhatnak barátokat egy kisgyermek vagy akár egy kamasz életében.

Címkék: Korhecz_Imola

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Legyél a Cimborám!
Irodalom
  • 2016.10.26.
  • LXXI. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink