„Az iskola arra való...”

„Az iskola arra való...”

Centenáriumi rendezvénysorozatot tartottak Tornyoson — A feljegyzések szerint 1912-ben kezdték el építeni, majd 1913 szeptemberében adták át rendeltetésének a két tanteremből és a két tanítói lakásból álló tornyosi iskolát. Leginkább egy kisebb kúriához hasonlított, melyet Csóti János, a falu akkori plébánosa szentelt fel. A százéves épület jelenleg a könyvtárnak, valamint a település közösségi és kulturális életének ad otthont, művelődési házként működik ugyanis.

A hattantermes új iskola 1963-ban épült, majd 1980-ban új szárnnyal bővítették. Ezáltal a diákok átköltözhettek a korszerű intézménybe — az immár nyolcosztályos, magyar tannyelvű Tömörkény István Általános Iskolába.

A tornyosiak a múlt héten több napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg az iskola centenáriumát. A szervezők fontosnak tartják tudatosítani a fiatalokban, hogy a falunak az oktatás terén is gazdag és hosszú múltra visszanyúló hagyományai vannak. Ezek ismerete és tisztelete a fejlődést is szolgálja.   

A program Tornyos 80 év feletti lakosainak a találkozójával kezdődött, majd történelmi áttekintéssel folytatódott. Matykó Árpád közgazdász, amatőr helytörténész előadása kezdetén Sárosi Gabriella, a zentai Stevan Sremac Általános Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.  

Bencsik Katalin könyvtáros és lelkes segítői gazdag kiállítást állítottak össze a régi iskolát bemutató dokumentumokból, tárgyakból, valamint az új iskola névadójának, Tömörkény Istvánnak az életútját, munkásságát taglaló nyomtatványokból. A tárlatot Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum néprajzkutatója nyitott meg. Beszédében az iskola közösségépítő és -megtartó szerepét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a falvakban ez a feladat hatványozottan mutatkozott meg. Útravalóul Szent-Györgyi Albert gondolatait ajándékozta a jelenlévőknek: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amelyet szeretni fog.”

A gyűjtemény láttán az idősebbek nosztalgiázva idézték fel diákéveiket, a gyermekek pedig érdeklődve nézegették az adahatári iskolából származó régi iskolapadot, tintatartót, itatóst, nádpálcát...

A nyugdíjasok termében a szorgos kezű asszonyok ínycsiklandó édes és sós süteményeket, kalácsokat halmoztak az asztalokra, és kíváncsian várták, hogy melyik ízlik leginkább a zsűrinek. A kóstolgatók szerint mindenki dicséretet érdemelt, de a sok finomság közül is kiemelkedett a csantavéri Arany Ősz Nyugdíjas-egyesület asztala, Balasa Irén böjti csíramáléja, Kalmár Mónika herőcefánkja és guráblija, Zabos Etelka túrós pogácsája.

Az esemény során az alsósoknak kézműves foglalkozásokat, rongylabda- és Csutkacsalád-készítést tartottak, az ünnepi műsorban pedig az általános iskola egykori és jelenlegi diákjai, valamint az Ady Endre Művelődési Egyesület tagjai léptek fel.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A hagyományőrzés jegyében
Riport
  • Mór Gábor
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Sulisztár
Riport
  • 2018.11.11.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink