„Az iskola arra való...”

„Az iskola arra való...”

Centenáriumi rendezvénysorozatot tartottak Tornyoson — A feljegyzések szerint 1912-ben kezdték el építeni, majd 1913 szeptemberében adták át rendeltetésének a két tanteremből és a két tanítói lakásból álló tornyosi iskolát. Leginkább egy kisebb kúriához hasonlított, melyet Csóti János, a falu akkori plébánosa szentelt fel. A százéves épület jelenleg a könyvtárnak, valamint a település közösségi és kulturális életének ad otthont, művelődési házként működik ugyanis.

A hattantermes új iskola 1963-ban épült, majd 1980-ban új szárnnyal bővítették. Ezáltal a diákok átköltözhettek a korszerű intézménybe — az immár nyolcosztályos, magyar tannyelvű Tömörkény István Általános Iskolába.

A tornyosiak a múlt héten több napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg az iskola centenáriumát. A szervezők fontosnak tartják tudatosítani a fiatalokban, hogy a falunak az oktatás terén is gazdag és hosszú múltra visszanyúló hagyományai vannak. Ezek ismerete és tisztelete a fejlődést is szolgálja.   

A program Tornyos 80 év feletti lakosainak a találkozójával kezdődött, majd történelmi áttekintéssel folytatódott. Matykó Árpád közgazdász, amatőr helytörténész előadása kezdetén Sárosi Gabriella, a zentai Stevan Sremac Általános Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.  

Bencsik Katalin könyvtáros és lelkes segítői gazdag kiállítást állítottak össze a régi iskolát bemutató dokumentumokból, tárgyakból, valamint az új iskola névadójának, Tömörkény Istvánnak az életútját, munkásságát taglaló nyomtatványokból. A tárlatot Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Városi Múzeum néprajzkutatója nyitott meg. Beszédében az iskola közösségépítő és -megtartó szerepét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a falvakban ez a feladat hatványozottan mutatkozott meg. Útravalóul Szent-Györgyi Albert gondolatait ajándékozta a jelenlévőknek: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amelyet szeretni fog.”

A gyűjtemény láttán az idősebbek nosztalgiázva idézték fel diákéveiket, a gyermekek pedig érdeklődve nézegették az adahatári iskolából származó régi iskolapadot, tintatartót, itatóst, nádpálcát...

A nyugdíjasok termében a szorgos kezű asszonyok ínycsiklandó édes és sós süteményeket, kalácsokat halmoztak az asztalokra, és kíváncsian várták, hogy melyik ízlik leginkább a zsűrinek. A kóstolgatók szerint mindenki dicséretet érdemelt, de a sok finomság közül is kiemelkedett a csantavéri Arany Ősz Nyugdíjas-egyesület asztala, Balasa Irén böjti csíramáléja, Kalmár Mónika herőcefánkja és guráblija, Zabos Etelka túrós pogácsája.

Az esemény során az alsósoknak kézműves foglalkozásokat, rongylabda- és Csutkacsalád-készítést tartottak, az ünnepi műsorban pedig az általános iskola egykori és jelenlegi diákjai, valamint az Ady Endre Művelődési Egyesület tagjai léptek fel.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Bácsfeketehegy mindenkit hazavár
Riport
Egy kis bánáti falu kincsei
Riport
Facebook

Támogatóink