„A vakság nem betegség, hanem állapot”

„A vakság nem betegség, hanem állapot”

Október 15-e a fehér bot, azaz a vakok és gyengénlátók világnapja. Ez alkalomból kerestem fel Vetstájn Jánost, a szabadkai Vakok és Gyengénlátók Egyesületének elnökségi tagját. Ő maga nem teljesen vak, viszont nagyon gyengén lát, ezért szereti használni a fehér botot, mivel, mint mondta, így nagyobb biztonságban érzi magát.

Vetstájn János 1968 óta tagja az egyesületnek. Ez alatt a néhány évtized alatt számos esemény megszervezésében is részt vett. Leginkább a sporttevékenységek területén. Fiatalkorában az atlétika és a csörgőlabdajáték volt a kedvence, manapság már inkább a sakk foglalkoztatja.

— Az utóbbi időben a sport iránti érdeklődés igencsak megcsappant. A régi csapat kiöregedett, sokan eltávoztak közülünk, az újak pedig már nem csatlakoztak a csörgőlabdacsapathoz, így az feloszlott, és atlétikaversenyeken is nagyon ritkán veszünk részt, akkor is csak egy-két indulóval. A teke azonban megmaradt, és a sakk is. A sakkot mindenhol lehet gyakorolni, a tekével viszont az a gond, hogy Szabadkán egyetlen működő tekepálya sincs, így nincs edzési lehetőség, tehát az eredmények is olyanok, amilyenek. Régen Európa-bajnokunk is volt női tekében, sakkban pedig egyik jelenlegi tagunk a Szerbiai Vakok Sakkválogatottja által bajnokságokon vesz részt, és a szerb válogatott is jó eredményeket ér el.

* Azt még értem, hogy valaki, aki semmit sem lát, könnyedén tud sakkozni, de tekézni hogyan? Hiszen látni kell a bábukat. Vagy rosszul gondolom?

— Ennek is megvan a technikája. Kell azért hozzá egy segítő. Mindig a tájékozódás a lényeg. Ha tudja a játékos, hogy hol helyezkednek el a bábuk, hol a pálya, hova kell dobnia a golyót, akkor tud játszani. Ebben segít a második személy. Három kategória van: a B1 a teljesen vakoké, a B2 az alig látóké, a kis látásmaradékkal élőké, a B3-as pedig azoké, akik talán még látják a bábuk sziluettjét is. A sakkban mindenki egyenrangú, hiszen a látók is tudnak tábla nélkül, fejből sakkozni, akárcsak a vakok. Utaztam velük többször különféle tornákra, s a vonaton azzal ütötték el az időt, hogy fejben sakkoztak. És végigjátszottak egész meccseket.

* A vakság nem betegség, hanem állapot. Ezt már többször említette még a beszélgetésünk elején.

— Fontosnak tartom ezt hangsúlyozni. Ezzel az állapottal ugyanúgy lehet minőségi életet élni. Beszélhetek arról, hogy hogyan megyek be egy boltba, hogyan viszonyulnak hozzám az emberek, de ez azért többnyire pozitív élmény. Valamelyik nap is, ahogy álltam a villanyrendőrnél, mellettem egy ifjú hölgy megkérdezte, tudna-e segíteni. Megköszöntem, hiszen nem volt rá szükségem. Ha érzem, hogy aki mellettem áll, megindult, én magam is nekilódulok. De rokonszenves volt, hogy segíteni próbált.

* A fehér bot világnapját ünnepeljük. Mit kell tudni róla?

— A fehér botnak három funkciója is van. Elsősorban meghosszabbítja a vak ember kezét. Másodsorban közvetítő szerepet tölt be, azaz tudatja a többi emberrel, hogy közöttük van egy vak személy, a harmadik funkciója pedig, hogy segít a tájékozódásban, ha ugyanis az ember odakoppint vele az úttestre, a hang visszaverődése alapján meg tudja állapítani, milyen távolságra van tőle akadály. Sajnos nem nagyon használják ezt a segédeszközt, és hozzáférni is nehéz, mivel nincs rendszeresítve, és a közbeszerzések miatt néha nagyon sokat kell rá várni.

* Azt mondta, nem használják. Miért?

— Nem szívesen használják az emberek. Én igen, mert nekem sokat segít. Sokszor az a gond, hogy nem elég egy fehér botot kézbe venni, meg is kell tanulni használni, mikro- és makrokörnyezetünkben egyaránt. Ehhez pedig egy szakember segítsége kell. Ez főleg azokra vonatkozik, akik később veszítették el látásukat, hiszen akivel ez kora gyerekkorban történt meg, az már megfelelő intézményekbe, vakok iskolájába járt, ahol sok mindent elsajátított. A fehér bot használata pontos szabályrendszer szerint működik, de mindenekelőtt ismerni kell az utat fejben. Hogyan jutunk el A pontból B pontba. Lakásunktól a postáig.

* Vakvezető kutyákat nem nagyon látni Szerbia utcáin. Nem foglalkoznak nálunk a kutyák tanításával?

— Nem látni egy vakvezető kutyát sem. Azaz egyet talán igen, hiszen a Fehér Bot Civil Szervezet elnök asszonyának van egy ilyen ebje Szlovéniából. A vakvezető kutyák igénybevételéről szóló törvény már megszületett, elvileg mindenhol szabadon lehet használni ezeket az állatokat: közlekedési eszközökön, intézményekben, éttermekben stb., viszont egyelőre még sehol sincsenek. Más országokban ez működik, de nagyon drága, Szerbiában viszont még nem kezdték el a kutyák kiképzését. Angliában, Londonban egy csapat azon dolgozik, hogy miként lehetne megvalósítani a kutyák képzését, oda a Szerbiai Vakok Szövetsége rendszeresen eljár, hogy elsajátítsa a folyamatot, informálódjon, megfigyeljen. Ezenkívül Bulgáriába is jár, ahol szintén létezik egy ilyen intézmény. És Magyarországon is, Miskolcon meg Debrecenben, ahol nemcsak vakvezető, hanem terápiás kutyákat is kiképeznek főleg mozgáskorlátozottak és mentális gondokkal küzdő gyerekek számára. Ez tehát az egyik jövőbeli célja a szerbiai és a vajdasági vakok szövetségének.

* Ez valóban nagyon fontos, és egy kutya azért egészen más, mint egy hideg bot. Emellett milyen gondok várnak még megoldásra?

— Összetettek a problémák, mivel a társadalom is heterogén. A segédeszközök hiánya talán a legnagyobb baj. Akik munkaviszonyban vannak, vagy nyugdíjasok, azok gond nélkül hozzájutnak a segédeszközökhöz (persze a közbeszerzési kiírásoktól függően, és ez nagyon időigényes is lehet), de akiknek nincs ilyen lehetőségük, és nehéz szociális körülmények között élnek, ők ezt a fajta támogatást nem kapják meg. Ilyen segédeszközök például az olvasószerkezetek, hiszen ezek segítségével nagyon sok mindent vissza tudunk hallgatni. Szerb és magyar nyelvű újságokat, ezenkívül hangoskönyvek is vannak könyvtárainkban, viszont ezek meghallgatásához egy speciális eszköz szükséges, mely mindent le tud olvasni. Nagyon szeretem én magam is a hangosújságokat, például a Hét Nap újságíróinak cikkeit is meg tudom hallgatni. Ezáltal számunkra is olvashatóvá válik a lap. És nagy a választék szépirodalomban is, igyekeznek elérhetővé tenni a legújabb, díjazott regényeket is.

* És itt, önöknél aktív egyesületi élet folyik? Sokat találkoznak?

— Megvan a helység és a lehetőség, hogy a tagok együtt lehessenek, és ami ezt illeti, tíz évre visszamenőleg elég jól is működött. Akkor is volt egy olyan mag, amely szeretett összejárni, beszélgetni, viccet mondani, zenét hallgatni, táncolni, de sajnos most nem annyira aktív a társasági élet, mint volt. Viszont sok minden változott, hiszen abban az időben, amikor én is ide kerültem, kizárólag látássérült emberek voltak. Ők külön oktatási rendszerben vettek részt, úgyszólván megtanulták a közösségi életet, ma viszont már nem csak ők vannak, hiszen megjelent az új probléma, a cukorbetegség, melynek egyik velejárója a látásvesztés. Ebből kifolyólag a cukorbeteg embereknek már a betegség miatt is más életvitelt kell folytatniuk, s ha ehhez még párosul a látásvesztés is, az még egy nehezítő körülmény. Nekik külön bánásmódra van szükségük, erre viszont szintén támogatást kellene szerezni, s az egyesület finanszírozása jelen pillanatban kritikán aluli.

* Ennyire kevés pénzt kap az egyesület?

— Annyira keveset, hogy az csak a bérleti díjra elég. Egyébként bérletet sem kellett mindig fizetnünk, most azt is kell. Szükség van egy látó személyre is, de az ő évi fizetését sem fedezné a szabadkai önkormányzat támogatása. Nagyon nagy gond, hogy nincs törvényileg szabályozva, ki köteles finanszírozni ezeket a szervezeteket, egyesületeket. A szabadkai Vakok és Gyengénlátók Egyesülete hozzávetőlegesen hatszáz tagot számlál Szabadka, Topolya, Kishegyes és Magyarkanizsa község területéről. Emellett a hallássérültek egyesületének is nagy hagyománya van. A Szerbiai Vakok és Gyengénlátók Szövetsége egy olyan törvény megalkotásán dolgozik most, amely közhasznúvá tenné ezeket az egyesületeket, így más törvényi elbírálás vonatkozna rájuk finanszírozás szempontjából. Hiszen valójában az állam szerepét vesszük át azzal, hogy foglalkozunk a tagsággal. Aki ide bejön, az megkapja a kellő tájékoztatást, megtudja, mik a jogai, mit hol tud elintézni, beszerezni. Jelenleg a jótanácson és egy kis baráti beszélgetésen kívül nem tudunk mást nyújtani, ezért fontos ez a törvény.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pech az utolsó körben
Heti Interjúnk
A legnagyobb kincse a humora...
Heti Interjúnk
Facebook

Támogatóink