„A menyasszony szép virág...”

„A menyasszony szép virág...”

Halálának tizedik évfordulója alkalmából Népszokások — Mentés másként címmel Borús Rózsa-emlékkonferenciát szervezett Topolyán a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Topolya Község Múzeuma.

Az előadókat, vendégeket és a szép számban megjelent helybeli érdeklődő közönséget dr. Szőke Anna, a néprajzi társaság elnöke és Gazsó Hargita, a múzeum vezetője köszöntötte. Mindketten hangsúlyozták, a találkozó értékmentés is, mely remélhetőleg arra ösztönzi a fiatalokat, hogy folytassák a községben a Borús Rózsa által elkezdett kutatásokat, illetve kedvet kapjanak az új témák feldolgozásához is.

Borús Rózsa topolyai pedagógus, bölcsészdoktor, jeles néprajzkutató tíz évvel ezelőtt, 2005. május 13-án, rövid és súlyos betegség után hirtelen távozott az élők sorából. A néprajznak dr. Penavin Olga egyetemi tanár ösztönzésére kötelezte el magát, munkájára hamarosan a tudományos körökben is felfigyeltek. 1977-ben Debrecenben szerzett bölcsészdoktori fokozatot néprajzból. A Magyar Tudományos Akadémia felkérésére 1964-ben összegyűjtötte és feldolgozta Topolya tárgyi néprajzának adatait, és folyamatosan kutatott, gyűjtött, publikált. Több mint száz tanulmánya, több száz cikke jelent meg hazai és magyarországi folyóiratokban, újságokban, valamint előadásokat tartott Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Szabadkán, Újvidéken, Topolyán. Két könyve, Topolya népszokásai (1981) és a Bácskai lakodalmak (1998) máig nagy népszerűségnek örvend.

Borús Rózsa emléke előtt Vojnits Tivadar nyugalmazott újságíró, publicista tisztelgett, majd az előadások következtek, melyeknek többsége a különböző lakodalmi szokásokat vette górcső alá.

Dr. Szőke Anna az 1937-ben született Utasi Mária kishegyesi adatközlővel beszélgetett a lakodalmi szertartásokról és szokásrendről, Kónya Sándor A gróffiú és az árva lány címmel egy újabb kori népballada begyűjtött változatait villantotta fel — értekezését hangfelvételekkel színesítve. Dr. Silling Léda néprajzkutatónak, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársának a témája ezúttal A nászéjszaka felé — lakodalmi szokások Szilágyin volt, és az előadásából a többi közt azt is megtudtuk, mi a menyasszonypörkölés. Dr. Klamár Zoltán etnográfus-muzeológus, a váci Egyházmegyei Múzeum munkatársa, egy 1974-ig használt magyarkanizsai kéziratos vőfélykönyv összehasonlító vizsgálatát végezte el, arra is kitérve, hogy az identitás és a nemzettudat hogyan nyilvánul meg a vőfélyek szövegeiben. 

Dr. Verebélyi Kincső egyetemi tanár (ELTE BTK, Néprajzi Tanszék, Budapest) egy hétköznapi ünnep, a vásár kapcsán sorakoztatta fel azokat a motívumokat, amelyek a néprajzkutatókat is érdekelhetik. A piacok, vásárok egykor a társadalmi érintkezés fontos helyszínei voltak. A híres vásárokra érkező hatalmas tömeg miatt fejleszteni kellett például a vendéglátóipart, karbantartani az infrastruktúrát (utak, hidak), új foglalkozások jöttek létre, mint a vásárbíró, a lacikonyhás vagy a körhintás, és emellett a szellemes, csipkelődő, manapság már sajnos feledésbe merülő vásári rigmusok is külön figyelmet érdemelnek. Vincze Klára néprajzkutató a múlt századi, csongrádi tavaszi ünnepi szokásokról, ezután pedig a legmesszebbről, a moldvai Pusztinából érkezett vendég, dr. Nyisztor Tinka a csángó magyarok temetkezési szokásainak változásairól, konkrétan a halotti torról beszélt.

Gazsó Hargita Borús Rózsa és Gunda Béla levelezésébe nyújtott bepillantást, a konferencia zárásaként pedig dr. Szőke Anna „A menyasszony szép virág...” címmel olyan fotókat mutatott be, amelyek segítségével figyelemmel kísérhettük a menyasszonyi öltözék változását az 1800-as évek végétől napjainkig.

A tanácskozás előtt a részvevők megkoszorúzták Borús Rózsa néprajzkutató sírját a topolyai Nyugati temetőben. Az eseményt a Szekeres László Alapítvány, a Domus—MTA és Topolya Község Önkormányzata támogatta.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink